|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Játékszín művészeinek nyílt levele
"Fájdalmas, hogy csak a nagy történelmi drámák hozzák össze a
népeket, de reméljük, hogy most már nemcsak a bajban tartunk össze,
hanem valódi tartalommal töltődik meg a román-magyar barátság oly
sokszor elcsépelt fogalma.
A mi feladatunk, hogy a művészet eszközeivel őrizzük meg ezt az
egységet. Fogadjuk meg, hogy mi színészek nem engedjük soha többé,
hogy külső vagy belső erő elnyomja a művészetet. Legyen a művészet
végre szabad, mint a gondolat."
SZER, Világhíradó:
A második nagy nemzeti megmozdulás
"Az volt az ember érzése, hogy most végre itt egy olyan esemény,
amelyben a pártok, a vallások, a származások, a társadalmi
különbségek nem játszhatnak szerepet, mert tényleg azt lehetett
tapasztalni, hogy a szegény nyugdíjas néni éppúgy megmozdult, mint a
vállalatok dolgozói, mint ahogy a véradók sorban álltak, a
konzerveket dobálták bele a kosarakba, tehát tényleg 1956 jelenségei
mellett ez volt talán a második olyan nagy nemzeti megmozdulás,
amely mindenkit egyformán megmozgatott.
Mégis azt kell mondani, hogy ez az esemény bizonyos belpolitikai
motívumokat hozott felszínre, ezeket pedig én úgy értem, hogy miután
március 25-ikén választások lesznek, azok a pártok, amelyek ezeket a
választásokat nagyon komolyan veszik - bár ki ne venné komolyan -,
ezt az eseményt is felhasználták."
|
|
|
|
|
|
|
Bányász demonstráció Pécsett (1. rész)
|
1989. augusztus 30., szerda - A jövőjüket féltő, létbizonytalanságban élő mecseki uránbányászok tömegdemonstrációt - felvonulást és nagygyűlést - tartottak szerdán Pécsett. Még a nyár derekán üzemi röpgyűléseken határozták el a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói, hogy együttes, békés megmozdulással hívják fel a közvélemény figyelmét helyzetük tarthatatlan voltára. Kinyilvánították azt az álláspontjukat, hogy akciójuk nem a szükségszerü, indokolt gazdasági döntések (bányabezárások) ellen irányul, hanem biztosítékot kérnek arra vonatkozóan, hogy a jövőben is tisztességes munkával gondoskodhatnak önmaguk és családjuk megélhetéséről. A tüntetést azért időzítették a bányásznapot megelőző hétre, hogy hangsúlyozzák: nemcsak az uránbányászokat fenyegeti a munkanélküliség réme, hanem sok ezer társukat is a szénbányáknál és más bányászati ágazatokban.
Nemcsak az ország bányászközössége, hanem más iparágak, valamint a közlekedés, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a szellemi élet képviselői is támogatásukról biztosították a pécsi demonstráció résztvevőit. Sokan közülük személyesen is megjelentek a tüntetésen. Több pécsi-baranyai üzem dolgozói kedden és szerdán munkahelyi röpgyűléseken fejezték ki szolidaritásukat a bányászok iránt. A Mecseki Ércbányászati Vállalat szakszervezeti bizottságához mintegy száz támogató levél és távirat érkezett az ország egész területéről. Szolidaritását nyilvánitotta ki a magyar bányászok iránt hatmilliós tagsága nevében a Nemzetközi Bányász Szervezet is. (folyt.köv.)
1989. augusztus 30., szerda 18:37
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bányász demonstráció Pécsett (2. rész)
|
A mecseki ércbányászati vállalat központjánál családtagjaikkal együtt gyűltek össze az aktív és nyugdíjas uránbányászok, valamint a velük szolidaritást vállaló mecseki szénbányák és más iparágak dolgozói. A mintegy tízezres tömeg csendben, méltóságteljesen vonult végig uránváros fő útvonalain, csupán a magasra tartott táblák jelszavai fejezték ki elégedetlenségüket. ,,Munkát, kenyeret ,, ,,Munkahely kell, nem segély ,, ,,Nem kell szén, nem kell urán? Mivel fűtünk holnapután?,, ,,Bezárt bányák, tönkrement tsz-ek, virágzó bankok?,, ilyen és hasonló jelmondatokat lehetett olvasni a transzparenseken. Ekkora méretű bányászmegmozdulás utoljára a két világháború között zajlott le Pécsett, s fájdalmas összehasonlitás: annakidején is a munkahelyük féltése vitte ki az utcára a tárnák dolgozóit, csak akkor az úri világ önkénye ellen tiltakoztak. Alapvető különbség azonban, hogy akkoriban fegyveres erőszak vetett véget a megmozdulásnak. Most a bányavállalat és a rendőrség előzetes megállapodása szerint kétszáz urán- és szénbányász tartotta fenn a rendet, őrizte a nyugalmat. Csupán a közlekedési rendőrök voltak a helyszínen, akik a felvonulók biztonságát óvták a járműforgalomtól, ám ők is kizárólag derékszíjjal, fegyver nélkül. A másfél kilométeres út megtétele után a tömeg lassan megtöltötte a városi sportcsarnokot, ahol bányász-nagygyűlést tartottak. A kívülrekedtek számára tv-képernyők és hangszórók közvetítették az eseményt. A Magyar Televízió pécsi studiója egyébként rendkívüli élő adásban mutatta be a bányászdemonstrációt a mecseki adótorony vételi körzetében. A gyűlésen több országos és helyi vezető mellett jelen voltak a Magyarországon működő összes bányavállalat képviselői, számos gyár és üzem küldöttei, valamennyi szakma szakszervezeti főtitkárai, a különböző politikai pártok és mozgalmak képviselői. Az MSZMP pécsi bizottsága e napon tartotta rendes ülését, s befejezése után testületileg csatlakozott a bányászdemonstrációhoz. Bevezetőül József Attila ,,A tömeg,, című költeménye hangzott el, benne a szállóigévé vált szavak: munkát, kenyeret (folyt.köv.)
1989. augusztus 30., szerda 18:43
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bányász demonstráció Pécsett (3. rész)
|
Az elsőként felszólaló Gyulai Sándor, a MÉV szakszervezeti bizottságának titkára emlékeztetett arra, hogy a gazdasági szerkezet átalakításával összhangban felvetődött a mecseki uránbányászat megszüntetésének terve is. A kormány ugyan még nem döntött a bányavállalat sorsáról, de a különböző nyilatkozatok, hírek és rémhírek érthető nyugtalanságot, elkeseredettséget keltettek az uránbányászok körében. Ezért is került sor a mostani tömeges megmozdulásra. Az akció azonban nemcsak egy vállalat élet-halál harcának kifejezője, hanem Pécs város, Baranya megye és a dél-dunántuli régió jajkiáltása is. Ha felszámolják a vállalatot, akkor több mint 7000 ember kerülhet az élet perifériájára. Vajon rendelkezik-e a kormány olyan programmal és a program megvalósításához szükséges anyagi eszközökkel, amelyek lehetővé teszik a feleslegessé vált munkaerő elhelyezkedését? - tette fel a kérdést a szakszervezeti titkár. Egyenes választ kérnek az uránbányászok arra, hogy meddig dolgozhatnak még a bányákban, s ha be kell fejezniük a termelést, mi lesz a további sorsuk. Ezért is hívták meg a bányászgyűlésre az illetékes állami és szakszervezeti vezetőket. Ezután a föld alatti dolgozók nevében Szabó László, a IV-es bányaüzem csapatvezető vájára beszélt a gondjaikról, aggodalmaikról, majd Kovács Mózes, a Mecseki Szénbányák vasasi bányaüzemének szb-titkára tolmácsolta a szénmedence dolgozóinak szolidaritását uránbányász társaik iránt. A továbbiakban Simon József, a Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsának titkára és Schalkhammer Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének titkára szólalt fel. (folyt.köv.)
1989. augusztus 30., szerda 18:48
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bányász-demonstráció Pécsett (4. rész)
|
Schalkhammer Antal ismertette a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének a kormányhoz intézett felhívását. A petició 11 pontban foglalta össze a bányászok és az iparág egészének követeléseit, s egyúttal ajánlotta a kormánynak a követelések megtárgyalását. Amennyiben azonban a november végére összehívott bányász-kongresszusig nem sikerül előrehaladást elérni a vitatott kérdésekben, akkor - hangzottak a fenyegető szavak - a kongresszus magához ragadja a döntés jogát. A nagygyűlés résztvevői egységesen megszavazták a memorandumot. Időközben megérkezett a sportcsarnokba a Brit Bányamunkás Szövetség delegációja, és felállította hatalmas, díszes bányász zászlaját az emelvény mögött. A küldöttség vezetője elmondta: kizárólag azért jöttek Magyarországra, hogy részt vegyenek a mecseki bányászok megmozdulásán, s ezt az alkalmat kívánták felhasználni arra, hogy köszönetüket fejezzék ki magyar szaktársaiknak az 1984-es nagy angliai bányászsztrájk idején tanúsított szolidaritásukért. A közönség percekig tartó tapssal és éljenzésssel üdvözölte a brit bányászok képviselőit. Ezután Nagy Sándor, a SZOT főtitkára lépett a mikrofonhoz. Beszédét gyakran félbeszakították a túlfűtött hangulatú kiáltozások. A főtitkár visszautasította, hogy egyesek szociális demagógiával vádolják azokat a dolgozókat, akik a munkahelyüket védik, önmaguk és családjuk megélhetéséért küzdenek, s a reformellenesség bélyegét ragasztják rá azokra, akik ésszerű szerkezetátalakítást követelnek. A szakszervezetek azt akarják: legyen mindenkinek tisztességes munkája, s azt fizessék meg érdeme szerint, továbbá legyen valódi szociális biztonság ebben az országban. A SZOT élére akar állni minden akciónak, amely a dolgozók jogos követeléséért harcol, ezért támogatja az uránbányászok és általában a bányászok követeléseit is. A főtitkár meghirdette, hogy szeptember legyen a szakszervezeti szolidarítás hónapja. A következő napokban, hetekben erőteljesen fogalmazzák meg kívánságaikat a csendes milliók is. Ne fogadják el a rájuk kényszerített rossz megoldásokat, mert nem lehet a gazdasági szerkezetváltást úgy végrehajtani, hogy éppen a legérdekeltebbek, akikért történik, a dolgozók legyenek a kárvallottjai. (folyt.köv.)
1989. augusztus 30., szerda 20:26
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bányász-demonstráció Pécsett (5. rész)
|
Utolsónak Horváth Ferenc ipari miniszter kért szót. Már az emelvényre lépésekor hangorkán fogadta. Közölte, hogy nem az előre megírt beszédét mondja el, hanem a nagygyűlés résztvevőit foglalkoztató gondokra kíván felelni. A kormány érti és megérti a bányászok követeléseit, valamint a szakszervezetek érveit. Ám olyan energiapolitikát kénytelen folytatni, amelyik figyelembe veszi a hazai és a külföldi realitásokat. A Mecseki Ércbányászati Vállalat termelése kétségkívül hosszú ideig nem volt veszteséges, az utóbbi években azonban mind a geológiai viszonyok, mind a piaci körülmények kedvezőtlenre fordultak. Már tavaly is 3 milliárd forint támogatást kellett nyújtani a bányavállalat működéséhez. Ha folytatják a termelést - figyelembe véve a geológiai viszonyok további romlását és az uránérc világpiaci árának alacsony szintjét - 1994-ben és 1995-ben már 5 milliárd forintra emelkedik a támogatás éves összege. Nincs más alternatíva: a kilencvenes évek elején meg kell kezdeni a bányák bezárását. A döntés a kormány szeptemberi ülésén születik meg. Ekkor hangzavar alakult ki a sportcsarnokban. Hiába kísérelte meg a vállalati szb-titkár lecsendesíteni a tömeget, megszakítás nélkül folytatódott a kiáltozás, pfújolás, fütyülés, kitapsolás. Horváth Ferenc még megkísérelte kifejteni, hogy a kormány milyen eszsközökkel szándékozik segíteni az uránbányászok foglalkoztatási gondjainak megoldását, de a tömeg belefojtotta a szót. Mást nem tehetett a miniszter, abbahagyta beszédét, és elhagyta az emelvényt. A demonstráció a bányász-himnusz hangjaival ért véget. (MTI)
1989. augusztus 30., szerda 20:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|