 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A magyarországi cigányok szövetségeinek felhívása
"A magyarországi cigányok
szövetségei (Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége, a
PHRALIPE Független Cigányszervezet, a Cigány Ifjúsági Szövetség és a
Magyarországi Zenész Cigányok Szövetsége) segélyezési bizottságot
hozott létre Románia népének megsegítésére. A szövetségek felhívják
a magyarországi cigánylakosságot, hogy adományaikkal járuljanak
hozzá a szabadságukért harcoló romániai népek megsegítéséhez. A
jelentkezőktől elsősorban pénzt és tartós élelmiszereket várunk. A
bejelentéseket a következő címekre és telefonszámon kérjük megtenni:
Budapest V., Guszev u. 21. Telefon: 1-326-130; Budapest VI.,
Felsőerdősor 16-18 sz. Telefon: 1-214-913; Budapest XIII., Váci út
90. V. emelet 23. sz. Telefon: 1-401-818."
SZER, Magyar híradó:
Kolozsvári Rádió
"... az aláírók
azoknak a riportereknek, szerkesztőknek, rádiós műszakiaknak a
sorából származnak, akik a Ceausescu-rendszer nemzetiségi kulturánk
megsemmisítésére irányuló politikájának közvetlen szenvedőiként 1985
januárjában éhezőkké. Ekkor zárattak be Erdélyben a magyar,
német, szerb nyelveken működő területi rádióstúdiókat. A döntés
eredményeként egyik napról a másikra kiürítették az épületeket,
leszerelték a berendezéseket, elhurcolták a felbecsülhetetlen
hangdokumentumokat őrző szalagtárakat. Ezeknek a felvételeknek minden
bizonnyal oly nagy volt a bűnük, hogy méltán megérdemelték sorsukat.
Az egyébként hirhedt politikai foglyokkal tömött illavai börtön
pincéjébe szállították őket, és azóta nyomuk veszett."
|
|
|
|
|
|
 |
Románia ügye a BT előtt
|
Washington, 1989. december 27. (Amerika Hangja, Világhíradó) -
Thassy Jenő:
- A vonal túlsó végén az ENSZ magyarországi delegációjának
vezetője, Magyarország fődelegátusa, Esztergályos nagykövet úr.
- Szeretném, hogyha elmondaná hallgatóinknak a Biztonsági Tanács
körül tett erőfeszítéseit. Napok óta próbálkozik azzal, hogy Románia
ügyét a Biztonsági Tanács tűzze napirendre. Mondana erről valamit?
- Igen. Tulajdonképpen ez több menetben történt. Először azzal a
kéréssel fordultunk a Biztonsági Tanács soros elnökéhez, a columbiai
nagykövethez, hogy mindenképpen informálja a Biztonsági Tanácsot
mindarról, ami Romániában történik. És forduljon egy felhívással.
Hogy ezt most a Biztonsági Tanács teszi-e, vagy ő a Biztonsági
Tanács nevében, ezt a Biztonsági Tanács tagjainak kell eldönteni.
Ezenkívül pedig az volt a kérésünk, hogy vizsgálja meg annak a
lehetőségét, hogy magát a kérdést a Biztonsági tanács elé bocsássa
vitára.
Ezt az igényt írásban kellett megtenni. Tulajdonképpen egy
időben tettük Ausztriával. Ehhez az első lépésünkhöz csatlakozott
később a Német Szövetségi Köztársaság állandó képviselője, és az
Olasz Köztársaság állandó képviselője. Ők már egy lépéssel tovább
mentek és azt ígényelték határozottan, hogy a Biztonsági Tanács
ülésére kerüljön sor. Ez volt az első menet.
1989. december 27., szerda
|
Vissza »
|
|
- Románia ügye a BT előtt - 1.folyt.
|
- Mi lett a következménye?
- Tulajdonképpen az események túlszaladtak a Biztonsági
Tanácson, mert akkor robbant ki az általános népfelkelés - azt
hiszem, nevezhetem így -, és akkor az volt a megállapodásunk. Most
már négyünknek, és a négy kormánynak együttes véleménye, hogy nézzük
meg az eseményeket. Várjuk meg és egy nap múlva döntsünk arról, hogy
sürgősen kérjük-e a Biztonsági Tanács összehívását, vagy sem.
- Melyik volt ez a nap, nagykövet úr?
- Ezt így hirtelen nem is tudom, annyira össze vagyok kavarodva.
- Péntek?
- Ez csütörtök volt először. Pénteken aztán újra - és ez már
kimondottan magyar kezdeményezés volt -, jól mondta, pénteken volt
először. Szombaton, amikor már az események egészen drámai
fordulatot vettek Romániában, akkor magyar kezdeményezésre ismét
megkerestük a Biztonsági Tanács elnökét és az ügy sürgősségére való
hivatkozással igényeltük, hogy ez mindenképpen vitára kerüljön a
Biztonsági Tanácson belül. Ugye a Biztonsági Tanács folyamatosan
ülésezett Panama ügyében. Az elnököt rendkívül nehéz volt elérni,
mert folyamatos konzultációkat folytatott a tagállamokkal. Mégis
fogadott - ismerve az ügynek a sürgősségét - és megigérte azt, hogy
a zárt ülésen ezt a témát ismételten vitára bocsátja.
Ez meg is történt. Sajnos az eredmény nem volt kielégítő a
számunkra, mert ellenállásba ütközött. Azzal a felkiáltással, hogy
ez az ország belügye, jóllehet mi határozottan érveltünk, hogy ezt
nem lehet érvként használni, mert hiszen a régió biztonságáról van
szó. Nemcsak a román nép ügyéről, hanem az egész régió biztonságát
veszélyezteti.
Ugyanakkor a mi érveink között szerepelt az, hogy végre a román
nép elért arra a helyzetre, hogy maga alakítsa saját sorsát, ami
feltétlenül támogatást igényel. Ennek ellenére ezzel a sémával
néhány ország - nem is egy - úgy érvelt, hogy ne avatkozzon be a
Biztonsági Tanács, és formális vitára ne bocsássa.
1989. december 27., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Románia ügye a BT előtt - 2.folyt.
|
- A karmester - ahogy az amerikai sajtóban olvastuk - Kína volt.
Meg tudna nevezni nagykövet úr néhány országot, akik szintén benne
voltak ebben a kórusban?
- Én nem voltam jelen, mert hiszen ez zárt ülés. Tehát csak
hallomásból vannak az embernek információi. Én azt hiszem, hogy az
egyik talán Nepál volt, a másik is valamelyik fejlődő ország. De
nem tudom határozottan állítani az ország nevét.
- Nagykövet úr. Ez felvet egy másik kérdést, és ez egy
mellékvágány, de azt hiszem, szintén érdekes. A fejlődésben lévő
országokat bizonyos fokú elkeseredéssel és elégedetlenséggel tölti
el az az érdeklődés, ami Közép- és Kelet-Európát kiséri - ezúttal
anyagi segély stb. Érzi ezt nagykövet úr saját tevékenységeiben?
- Hogyne. Egyébként a mai New York Timesban van is erről egy
nagy cikk. De ezt mi már sokkal hamarabb érzékeltük, az egész
közgyűlés során. Nézze, én azt hiszem, hogy ezt röviden azzal
lehetne megfogalmazni, hogy maga az a tény, hogy az európai országok
- most Nyugat-Európáról beszélek - ilyen hallatlanul nagy
érdeklődéssel fordulnak Kelet-Európa felé, még szélesebb értelemben,
mivel van ez a kelet-nyugati közeledés, ez egyes országokban, egyes
fejlődő országokban, de talán nem is kellene ezt leszűkíteni, a
fejlődő országok nagyon nagy számában egy olyan félelmet kelt,hogy
Európa kerül a középpontba. Ezen belül Kelet-Európa. És ez nemcsak a
politikai prioritásaik elvesztését jelentheti, hanem esetleg
anyakiaktól is megfosztja őket.
Ez egy nagyon felszínes értékelés az ő részükről. Hosszú távon
biztos, hogy nem is így van. Mert ha a dolgok rendeződnek Európában,
akkor egy erős és egységesen fellépő Európa sokkal nagyobb
segítséget tudna adni a fejlődő országoknak.
1989. december 27., szerda
|
Vissza »
|
|
- Románia ügye a BT előtt - 3.folyt.
|
- Azt hiszem, hogy jó páran a fejlődő országok közül
kihasználták a Kelet-Nyugat ellentétet saját javukra, és ennek a
helyzetnek az elvesztése szintén fáj.
- Igen lehet ezt ezzel is magyarázni. Van egy jó magyar
kifejezés, hogy időnként, amikor viták folytak Kelet és nyugat
között, akkor ők "kiültek a kerítésre".
- Nagykövet úr. Milyen rokonszenvet tapasztalt az elmúlt
napokban Magyarország irányában?
- Én azt mondanám, hogy nem is az elmúlt napokban, hanem ezt
érezzük most már hosszú távon. Az a tény, ahogy a kormány, ahogy
a magyar külpolitika egyre határozottabban lép fel, és egyre
erőteljesebben mutatja saját nemzeti arculatát és érdekeit, úgy nőtt
nemcsak az érdeklődés, hanem a szimpátia is az ország iránt. És ez
nem egy rövid periódus, mert azért ennek a fokozatai régebbre mennek
vissza.
- Van egy bizonyos fajta versenyfutás a demokrácia irányában. A
közelmúlt néhány hétben a románia események kitörése előtt néha
mellékmondatokban hallottunk egy pár kellemetlen, meglehetősen fájó
megjegyzést Magyarországgal kapcsolatban. Ez a saját, felületes
benyomásom szerint megszűnt most. Egyetért ezzel nagykövet úr?
- Feltétlenül és én megmondom, hogy mutatja a mi
előrelátásunkat, hogy az ősz folyamán, amikor a hágai bizottságban
az emberi jogokról folyt a vita, akkor az eddigi szokásunktól
eltérően - és más delegációk szokásától eltérően - mi konkrétan
felhoztuk Tőkés László ügyét. Tehát nem általában beszéltünk az
emberi jogok megsértéséről Romániában, hanem konkrét példaként
említettük. Tudtuk, éreztük - lehet úgy is mondani, sejtettük -,
hogy a helyzet robbanásig feszült. Ezt a jelzésünket sajnos nem
vették komolyan, és ezért juthatott el a dolog odáig, ahová
eljutott. Ez a mi határozott fellépésünk a tagországok nagy
többségének a szimpátiáját váltotta ki.
1989. december 27., szerda
|
Vissza »
|
|
- Románia ügye a BT előtt - 4.folyt.
|
- Nagykövet úr. Amikor vége lesz az ünnepeknek és napirendre tér
a világszervezet, milyen tervei vannak a romániai eseményekkel
kapcsolatban?
- Én abban biztos vagyok, hogy azt mindenki nagyon komolyan
fogja figyelemmel kisérni, hogy mi történik Romániában, hogyan
konszolidálódnak az állapotok, milyen segítségre van szükség. És a
külügyminiszterem is arról beszélt otthon, hogy pontot kell tenni
egy bizonyos fejezet után, most meg kell nézni az együttműködésnek a
lehetőségeit.
- A saját színterén és feladatkörében milyen lehetőséget lát
erre?
- Ezt nagyon nehéz megmondani, mert ez az események függvényében
fog alakulni. de biztos, hogy mi mindent el fogunk követni annak
érdekében, hogy a kérdés napirenden maradjon és megnyugtató rendezés
irányában menjen.
- Köszönöm a nagykövet úrnak ezt a kis beszámolót. +++
1989. december 27., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|