Rendszerváltás és az MTI

	Hogyan tovább, Jugoszlávia? (2.rész)
Ilyen körülmények között készül 1990. január 20-án Belgrádban összeülő rendkívüli kongresszusára a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, amely 1988 júniusi országos értekezlete óta gyakorlatilag a hat köztársasági és két autonóm tartományi kommunista szövetség laza szervezetévé vált. Bár a demokratikus centralizmus elve alapján tevékenykedik, központi bizottsága és elnöksége mégsem tudja végrehajtatni döntéseit. Pedig uralkodó pártként most világosan utat kellene mutatnia. Napjainkban még az sem bizonyos, hogy a pártkongresszust a kitűzött időben megtartják. Megrendezéséhez ugyanis egyelőre hiányzik mintegy 20 milliárd dínár, amit a parlament a szövetségi költségvetésből (eddigi sok évtizedes gyakorlatát feladva) nem szavazott meg. Továbbá az egyes köztársasági vezetőségek között olyan éles elvi ellentétek merültek fel, hogy elképzelhető: a szlovén, vagy más köztársasági párt küldöttei távol maradnak. És persze az sem kizárt, hogy a delegátusok más párt tanácskozására ülnek le, mint amelyikéről a végén felkelnek. A JKSZ rendkívüli kongresszusa rekviem lehet a pártért - írta a Borba -; a hat tagköztársaság kommunista nemzeti igazságának jelenlegi körülményei között a párt végleges szétválásához vezethet. Különösen, mert egyik fél sem enged. Másrészt igazuk van azoknak is, akik szerint a kongresszust a drámai helyzet miatt már holnap meg kellene tartani. A mostani jugoszláv szakadást éppen a hosszú idő óta uralkodó pártoligarchia váltotta ki, amely csak uralkodik, de semmilyen problémát nem képes megoldani. Fél, hogy az események elsodorják a politikai színtérről, s az utolsó, de a leghatalmasabb fegyveréhez nyúlt: nemzeti, sőt nacionalista lapra játszik. Ebből fakad a gyűlölet, a bizalmatlanság, a féktelen propaganda, a hazugságok, a hamisítások, megtévesztések, vádaskodások, egyszóval az a téboly, amely a jugoszláv vonat szerelvényét vég- és fény nélküli alagútba tolta be és ott állította meg... Miközben a kelet-európai szocializmus sztálinista koncepciója egyre másra megbukik, itt-ott kiiktatják az alkotmányból a kommunista párt vezető szerepét és tárgyalnak az ellenzékkel, s a nem is olyan régen ,,rothadónak,, minősített kapitalizmus egyre jobban él, sőt, együtt kíván működni azokkal aki k erre képesek, Jugoszlávia oda jutott, hogy sorsáért jobban aggódnak Nyugaton, mint az országon belül, a ,,nép és a párt képviselőinek,, körében. (folyt) 1989. december 26., kedd 14:46
Vissza » Folytatásokkal »