|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Líbiai Népi Iroda nyilatkozata
"A Líbiai Arab Szocialista Népi
Nagy Dzsamahirija budapesti Népi Irodája az alábbi nyilatkozatot
juttatta el az Országos Sajtószolgálathoz:
A Líbiai Népi Iroda szeretné felhívni a magyar közvélemény és a
különböző magyar tájékoztatási orgánumok figyelmét arra, miszerint
az a magyar sajtóban megjelent hír, hogy a Líbiai Nagy Dzsamahirija
támogatja Ceausescu diktátor különleges alakulatait
1. minden reális alapot nélkülöz, s semmi valóságos alapja
nincs. Ezek az információk puszta hazugságon alapulnak és szándékos
álhírek.
2. A Líbiai Nagy Dzsamahirija törekszik a baráti kapcsolatok
fejlesztésére a baráti magyar és román néppel.
3. A Líbiai Nagy Dzsamahirija elítéli mindezeket a szándékosan
híresztelt hazugságokat és híresztelőit, mert a Népi Dzsamahirija
mindig támogatja a népek szabadságra való törekvéseit, és a jobb
élet megteremtése érdekében a Földön és a Nap alatt.
Bízunk abban, hogy a győzelem mindig a Népek mellett lesz a
végén, és a diktátori rezsimek a vesztesek.
Budapest, 1989. december 24.
Líbiai Népi Iroda
Budapest"
SZER:
A magyar katolikus egyház helyzete
"Örvendetes tudat, hogy az
értékes adományt nem gyárosok és bankárok finanszírozták, hanem
iskolásgyermekek - karácsonyi ajándékuknak egy részéről lemondva -
tették lehetővé, hogy a menekültek karácsonyfája alá gyermekeknek és
felnőtteknek egyaránt értékes ajándék kerüljön.
A katolikus papok hézagpótló munkát végeznek a menekültek
gondozásában, és Gyulai Endre szeged-csanádi megyéspüspök
vezetésével példás tevékenységet fejtenek ki. Munkájukat a
szervezetünk immár két esztendeje támogatja, és legalább egymillió
nyugatnémet márkát kitevő adományt juttattunk el hozzájuk."
|
|
|
|
|
|
|
- A magyar forradalmak - 1. folyt.
|
A több mint 30 esztendőn át tartott elnyomásban és alkudozásban, hazudozásban elnyálkásodtak a szavak, nem volt hitele sem a szabadságnak, sem a politikának, demokráciának: mindent lejárattak. A Kádár-rendszer végére olyan hamissá vált az élet, hogy semmi nem volt azonos önmagával, minden önmaga ellentétét is jelentette cinikus kancsintások közepette. Így aztán persze, hogy ma sem tudnak hinni az emberek a változásban, nem tudnak bízni a politikában, demokráciában, a többség akaratának érvényesülésében.
A Kádár-rendszer a maga ilyen is, olyan is természetével elvette a kedvet még a szabadságtól is. Az emberek nem tudták értékelni, mert végül nem érezték azt sem, mi voltaképp az elnyomás. Megjuhászodtak, beletörődtek mindenbe.
Hiányzik a forradalom. Hiányzik megtisztító élménye, szelleme. De nemcsak nekünk, hiányzik a magyar forradalom egész Európának. Hol van már az az önzetlen szellem és az a lelkesedés, mely felkarolta az elesett országok ügyét, vállra emelte a hősöket, ünnepelte azokat, akik mertek kiállni a szabadságért, és ezrével, százezrével befogadta az erőszak elől menekülőket?
Nem a kormányok, nem a tehetős államok, a kisemberek adták oda a bevásárlókosarat, a frissen sült kenyeret, pénztárcájukat, hogy segítsenek, nyitották ki lakásuk ajtaját, hogy szállást adjanak a hajléktalan magyaroknak. Hol van ma már ez a szellem? Ki segít a mai menekülteknek? Hiányzik a forradalom; hiányzik 1956 erkölcsi hatása. Hiányzik, pedig mégis a miénk. Más népeknek talán nincs akkora erkölcsi tőkéjük, mint nekünk 1956. (folyt.)
1990. október 23., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|