|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Líbiai Népi Iroda nyilatkozata
"A Líbiai Arab Szocialista Népi
Nagy Dzsamahirija budapesti Népi Irodája az alábbi nyilatkozatot
juttatta el az Országos Sajtószolgálathoz:
A Líbiai Népi Iroda szeretné felhívni a magyar közvélemény és a
különböző magyar tájékoztatási orgánumok figyelmét arra, miszerint
az a magyar sajtóban megjelent hír, hogy a Líbiai Nagy Dzsamahirija
támogatja Ceausescu diktátor különleges alakulatait
1. minden reális alapot nélkülöz, s semmi valóságos alapja
nincs. Ezek az információk puszta hazugságon alapulnak és szándékos
álhírek.
2. A Líbiai Nagy Dzsamahirija törekszik a baráti kapcsolatok
fejlesztésére a baráti magyar és román néppel.
3. A Líbiai Nagy Dzsamahirija elítéli mindezeket a szándékosan
híresztelt hazugságokat és híresztelőit, mert a Népi Dzsamahirija
mindig támogatja a népek szabadságra való törekvéseit, és a jobb
élet megteremtése érdekében a Földön és a Nap alatt.
Bízunk abban, hogy a győzelem mindig a Népek mellett lesz a
végén, és a diktátori rezsimek a vesztesek.
Budapest, 1989. december 24.
Líbiai Népi Iroda
Budapest"
SZER:
A magyar katolikus egyház helyzete
"Örvendetes tudat, hogy az
értékes adományt nem gyárosok és bankárok finanszírozták, hanem
iskolásgyermekek - karácsonyi ajándékuknak egy részéről lemondva -
tették lehetővé, hogy a menekültek karácsonyfája alá gyermekeknek és
felnőtteknek egyaránt értékes ajándék kerüljön.
A katolikus papok hézagpótló munkát végeznek a menekültek
gondozásában, és Gyulai Endre szeged-csanádi megyéspüspök
vezetésével példás tevékenységet fejtenek ki. Munkájukat a
szervezetünk immár két esztendeje támogatja, és legalább egymillió
nyugatnémet márkát kitevő adományt juttattunk el hozzájuk."
|
|
|
|
|
|
|
Árakról és bérekről Magyarországon - 1. folyt.
|
A népesség csupán 5-10 százaléka engedheti meg magának, hogy a megélhetéshez nem közvetlenül szükséges termékeket vásároljon. Mintegy 660 ezren élnek a legalacsonyabb elfogadható létminimum szintje alatt. Egymillió kétszázezren nem rendelkeznek önálló lakással- zúgják tovább a harangtornyokból a vészharangok. Nem harangjáték, kakofónia ez. Egyre több a nyugdíjas. Napjainkban 2,5 millió, a lakosság egynegyede. Az 1950-es években Magyarországon száz keresőre 12 nyugdíjas jutott. Ez az arány ma 100 és 50. Az infláció, hivatalosan 15 százalék, őket érinti legsúlyosabban, a 2 százalékkal emelkedő nyugdíjból élőket. E szociális problémák egyidősek a gazdasági reformokkal. Sokak számára új lehetőségek nyíltak, magánvállalkozások, második-, harmadik-, negyedik állás. De jóval nagyobb a másik csoport, a hátrányos helyzetűeké. A nyugdíjasoké, a leépítendő iparvidékek munkásaié, a duplaterhet viselő nőké, az egyedül álló szülőké, a szakképzetleneké. Teret nyer a közgazdász-logika. A piaci mechanizmusok válnak uralkodóvó egy szociális védőhálót nem ismerő rendszerben. A magyar peresztrojka valószínűleg a közeljövőben még nem kápráztatja el a világot növekedési mutatóival. Egy szomorú növekedést kivéve, a nyomorét. Ennek mutatója nemcsak az egyre több guberáló nyugdíjas könnyfacsaró látványa. A statisztikák is beszédesek: 1980 és 86 között az újra elkövetett bűncselekmények száma 40 százalékkal emelkedett. Kevesebb a házasság, több a válás. A gyerekek 15 százaléka csonka családban él. Közülük kerül ki a fiatalkorú bűnözők 43 százaléka. A váláshoz kapcsolódó adatok még: a bűnelkövető férfiak 80, a nők 75 százaléka elvált. 14 öngyilkos közül tíz bontotta föl előzőleg házasságát. Szegénység és alkoholizmus. Európában a legtöbb öngyilkosság és a legtöbb szívinfarktus a 30-40 évesek között. 20 éve egy magyar férfi várható életkora azonos volt egy osztrákéval, azóta az utóbbi 5 évvel emelkedett, a magyaroké öttel süllyedt. (folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|