 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Líbiai Népi Iroda nyilatkozata
"A Líbiai Arab Szocialista Népi
Nagy Dzsamahirija budapesti Népi Irodája az alábbi nyilatkozatot
juttatta el az Országos Sajtószolgálathoz:
A Líbiai Népi Iroda szeretné felhívni a magyar közvélemény és a
különböző magyar tájékoztatási orgánumok figyelmét arra, miszerint
az a magyar sajtóban megjelent hír, hogy a Líbiai Nagy Dzsamahirija
támogatja Ceausescu diktátor különleges alakulatait
1. minden reális alapot nélkülöz, s semmi valóságos alapja
nincs. Ezek az információk puszta hazugságon alapulnak és szándékos
álhírek.
2. A Líbiai Nagy Dzsamahirija törekszik a baráti kapcsolatok
fejlesztésére a baráti magyar és román néppel.
3. A Líbiai Nagy Dzsamahirija elítéli mindezeket a szándékosan
híresztelt hazugságokat és híresztelőit, mert a Népi Dzsamahirija
mindig támogatja a népek szabadságra való törekvéseit, és a jobb
élet megteremtése érdekében a Földön és a Nap alatt.
Bízunk abban, hogy a győzelem mindig a Népek mellett lesz a
végén, és a diktátori rezsimek a vesztesek.
Budapest, 1989. december 24.
Líbiai Népi Iroda
Budapest"
SZER:
A magyar katolikus egyház helyzete
"Örvendetes tudat, hogy az
értékes adományt nem gyárosok és bankárok finanszírozták, hanem
iskolásgyermekek - karácsonyi ajándékuknak egy részéről lemondva -
tették lehetővé, hogy a menekültek karácsonyfája alá gyermekeknek és
felnőtteknek egyaránt értékes ajándék kerüljön.
A katolikus papok hézagpótló munkát végeznek a menekültek
gondozásában, és Gyulai Endre szeged-csanádi megyéspüspök
vezetésével példás tevékenységet fejtenek ki. Munkájukat a
szervezetünk immár két esztendeje támogatja, és legalább egymillió
nyugatnémet márkát kitevő adományt juttattunk el hozzájuk."
|
|
|
|
|
|
 |
Szőcs Géza tapasztalatai
|
München, 1989. szeptember 14. (SZER, Szerkesztők fóruma) -
Rádiónk magyar osztályának budapesti tudósítója, Szőcs Géza ül velem
szemben a studióban. Néhány napot Münchenben töltött, és mielőtt
most visszatér Pestre, kihasználjuk az alkalmat, hogy az e heti
Szerkesztők fórumán beszélgessünk eddigi tapasztalatairól.
Július elején kaptad meg a hivatalos akkreditációt a magyar
külügyminisztériumtól, de már június első napjaiban gyakorlatilag
megkezdted a rendszeres újságírói munkát, vagyis több mint három
hónapos tapasztalatra tekinthetsz vissza. Mielőtt rátérünk
tudósításaid tárgyára, a mai hazai helyzetre és hazai folyamatokra,
szeretnék valamit tisztázni, nem is tisztázni, inkább egy kicsit
megközelíteni, ami a tudósító alannyal, vagyis a te személyeddel
kapcsolatos. Azt ugyanis, hogy milyen nézőpontból vagy képes
figyelni, mérlegelni mindazt, ami Magyarországon végbemegy. Azért
kérdezem ezt, illetve azért is, mert számomra évtizedek óta egy
adottság, hogy úgy kell megformálnom Magyarországról a véleményemet
- és az újságírói munkámat is így kell végeznem -, hogy bár rengeteg
információ áll rendelkezésremre, mégis kívül élek, nem
Magyarországon élek. Kívülről kell néznem a dolgokat. Kívülről
figyelem azt, ami belül történik. Ennek - legalábbis remélem - van
néhány kisebb előnye, a nyilvánvaló hátrányaival természetesen
régóta tisztában vagyok.
A hazai ember esetében ő természetesen otthonosan tájékozódik
egy számára simerős közegben. Közelről lát mindent, de talán
megkockázatom azt, hogy talán egy kissé túlságosan közelről lát
mindent. Az összehasonlítási lehetőségei a nemzetközi párhuzamok,
összefüggések felismerésének lehetőségei számára azt hiszem
korlátozottabbak. Továbbá az is fontos, hogy - és ez vonatkozik arra
is, ha a hazai ember újságíró -, ő nemcsak újságíró, nemcsak hazai
ember, hanem cselekvő résztvevője és adott esetben szenvedő alanya
is annak, ami Magyarországon történik, és ez az ítéletét is
befolyásolja. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|