|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Líbiai Népi Iroda nyilatkozata
"A Líbiai Arab Szocialista Népi
Nagy Dzsamahirija budapesti Népi Irodája az alábbi nyilatkozatot
juttatta el az Országos Sajtószolgálathoz:
A Líbiai Népi Iroda szeretné felhívni a magyar közvélemény és a
különböző magyar tájékoztatási orgánumok figyelmét arra, miszerint
az a magyar sajtóban megjelent hír, hogy a Líbiai Nagy Dzsamahirija
támogatja Ceausescu diktátor különleges alakulatait
1. minden reális alapot nélkülöz, s semmi valóságos alapja
nincs. Ezek az információk puszta hazugságon alapulnak és szándékos
álhírek.
2. A Líbiai Nagy Dzsamahirija törekszik a baráti kapcsolatok
fejlesztésére a baráti magyar és román néppel.
3. A Líbiai Nagy Dzsamahirija elítéli mindezeket a szándékosan
híresztelt hazugságokat és híresztelőit, mert a Népi Dzsamahirija
mindig támogatja a népek szabadságra való törekvéseit, és a jobb
élet megteremtése érdekében a Földön és a Nap alatt.
Bízunk abban, hogy a győzelem mindig a Népek mellett lesz a
végén, és a diktátori rezsimek a vesztesek.
Budapest, 1989. december 24.
Líbiai Népi Iroda
Budapest"
SZER:
A magyar katolikus egyház helyzete
"Örvendetes tudat, hogy az
értékes adományt nem gyárosok és bankárok finanszírozták, hanem
iskolásgyermekek - karácsonyi ajándékuknak egy részéről lemondva -
tették lehetővé, hogy a menekültek karácsonyfája alá gyermekeknek és
felnőtteknek egyaránt értékes ajándék kerüljön.
A katolikus papok hézagpótló munkát végeznek a menekültek
gondozásában, és Gyulai Endre szeged-csanádi megyéspüspök
vezetésével példás tevékenységet fejtenek ki. Munkájukat a
szervezetünk immár két esztendeje támogatja, és legalább egymillió
nyugatnémet márkát kitevő adományt juttattunk el hozzájuk."
|
|
|
|
|
|
|
- A Magyar Október Párt - 2. folyt.
|
Ettől függetlenül, ha egyes követeléseink irreálisnak is tűnnek, erre két dolgot mondhatok, és így gondoljuk mindannyian. Az egyik az: ha lemond a nemzet vagy a párt valamiről, ami olyan követelés, amit egyébként magáévá tesz, akkor az soha nem fog megvalósulni, de akkor is a követeléseink közé állítjuk, ha erre esetleg nincs ma lehetőség. Ezelőtt egy évvel még sok minden irreálisnak tűnt, ami ma már teljesen reális, és úgy gondoljuk, hogy esetleg egy év múlva a ma irreálisnak tűnő követeléseink is reálissá válnak. - Úgy tudom, a párt egyik célkitűzése, hogy a tömegeket, különösen a munkásokat is bevonja, amit eddig más független párt nem nagyon emlegetett. Ez a párt szeretne nemcsak elsősorban a budapesti értelmiségre alapozni ezek szerint? - Egyáltalában nem. A párt jelszava az, amit már eddig is sok támadás ért, hogy ez a párt az utca pártja. A szórólapjainkon rajta van, mászkáltunk az utcákon és igen nagy ronkonszenvet tapasztaltunk. Itt megjegyezném, hogy tegnap talán az egész év legmelegebb vasárnapja volt, 38 fok, és mindenki azt jósolta, ilyenkor színházba vasárnap délután 2 órakor 50 embernél nem lesz több. Itt több mint 400-an voltak jelen. Ezt úgy kell elkönyvelnem, hogy az emberek megértették az üzenetünket, aminek a lényege talán nem is az ötvenhat, hanem az igazmondás, hogy mi mindig és mindenben saját magunkról is igazat akarunk mondani, és nem fogunk szorzószámokat használni, ha a párttagságról van szó, hanem megmondjuk, hányan vagyunk, és akkor is megmondjuk, ha az nekünk kellemetlen. - Milyen realitása van annak - gyakran használom ezt a realitás szót, de azt hiszem, aktuális szó -, hogy ilyen, ugye mondhatom: radikális párt meg tudja nyerni a látszatra közömbös munkásságot? Egyáltalán, közömbös az átlag dolgozó, a gombaszámra szaporodó ellenzéki pártok egymással licitáló versengése iránt? (folyt.)
1989. július 10., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|