|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyarországi Rabbikar felhívása
"A Magyarországi Rabbikar is
felemeli a Romániában kialakult rendkívül súlyos helyzet miatt
tiltakozó szavát, és papi kötelességének tartja, hogy a vérontás és
mészárlás azonnali végetvetését követelje. Egyúttal pedig kéri a
kedves hittestvéreket, hogy siessenek a súlyos szorongattatásban
lévők segítségére. Gyógyszer, kötszer, élelmiszer, ruha vagy
bármilyen más küldeményeiket adják le a Budapest, VII. kerület
Wesselényi u. 7. szám alatti Talmud-Tóra helyiségben. Ügyeleti órák:
naponta 7.30-12 és 16.30-18 óráig."
SZER, A munka világa:
Elítéltek sorsa a magyarországi börtönökben
"Hajnóczy Árpád
közlései szerint, idézünk: "A magyar bűntetés-végrehajtás
vállalatai 9 ipari és 3 agár célgazdaság, tavaly 4,4 milliárd
forint értéket termelt, amelyből a nyereség összege elérte a 307
milliót. A költségvetési támogatás 1988-ban 2 milliárd 376 millió
forint volt és a társadalombiztosításra pedig 110 millió forint
áramlott vissza."
|
|
|
|
|
|
|
- A magyar forradalmak - 1. folyt.
|
A több mint 30 esztendőn át tartott elnyomásban és alkudozásban, hazudozásban elnyálkásodtak a szavak, nem volt hitele sem a szabadságnak, sem a politikának, demokráciának: mindent lejárattak. A Kádár-rendszer végére olyan hamissá vált az élet, hogy semmi nem volt azonos önmagával, minden önmaga ellentétét is jelentette cinikus kancsintások közepette. Így aztán persze, hogy ma sem tudnak hinni az emberek a változásban, nem tudnak bízni a politikában, demokráciában, a többség akaratának érvényesülésében.
A Kádár-rendszer a maga ilyen is, olyan is természetével elvette a kedvet még a szabadságtól is. Az emberek nem tudták értékelni, mert végül nem érezték azt sem, mi voltaképp az elnyomás. Megjuhászodtak, beletörődtek mindenbe.
Hiányzik a forradalom. Hiányzik megtisztító élménye, szelleme. De nemcsak nekünk, hiányzik a magyar forradalom egész Európának. Hol van már az az önzetlen szellem és az a lelkesedés, mely felkarolta az elesett országok ügyét, vállra emelte a hősöket, ünnepelte azokat, akik mertek kiállni a szabadságért, és ezrével, százezrével befogadta az erőszak elől menekülőket?
Nem a kormányok, nem a tehetős államok, a kisemberek adták oda a bevásárlókosarat, a frissen sült kenyeret, pénztárcájukat, hogy segítsenek, nyitották ki lakásuk ajtaját, hogy szállást adjanak a hajléktalan magyaroknak. Hol van ma már ez a szellem? Ki segít a mai menekülteknek? Hiányzik a forradalom; hiányzik 1956 erkölcsi hatása. Hiányzik, pedig mégis a miénk. Más népeknek talán nincs akkora erkölcsi tőkéjük, mint nekünk 1956. (folyt.)
1990. október 23., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Újabb néhány perces latyakszlalomozás után egy kicsony, fával borított, szép templomhoz értünk. Megálltunk. A templom mellett puritán paplak állt. Sehol egy lélek, csak madárfütty a téli tavaszban. Aztán, mintha a ház ablakában árnyék mozdult volna. Kisvártatva kinyílt a templomot és a házat körülvevő kerítés deszkakapuja, s ott állt egy fiatal, sovány, felkete öltönyös férfi. Tőkés László!Épségben, egészségben."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|