|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyarországi Rabbikar felhívása
"A Magyarországi Rabbikar is
felemeli a Romániában kialakult rendkívül súlyos helyzet miatt
tiltakozó szavát, és papi kötelességének tartja, hogy a vérontás és
mészárlás azonnali végetvetését követelje. Egyúttal pedig kéri a
kedves hittestvéreket, hogy siessenek a súlyos szorongattatásban
lévők segítségére. Gyógyszer, kötszer, élelmiszer, ruha vagy
bármilyen más küldeményeiket adják le a Budapest, VII. kerület
Wesselényi u. 7. szám alatti Talmud-Tóra helyiségben. Ügyeleti órák:
naponta 7.30-12 és 16.30-18 óráig."
SZER, A munka világa:
Elítéltek sorsa a magyarországi börtönökben
"Hajnóczy Árpád
közlései szerint, idézünk: "A magyar bűntetés-végrehajtás
vállalatai 9 ipari és 3 agár célgazdaság, tavaly 4,4 milliárd
forint értéket termelt, amelyből a nyereség összege elérte a 307
milliót. A költségvetési támogatás 1988-ban 2 milliárd 376 millió
forint volt és a társadalombiztosításra pedig 110 millió forint
áramlott vissza."
|
|
|
|
|
|
|
Tamás Gáspár Miklós a romániai eseményekről
|
München, 1989. december 22. (SZER, Magyar Híradó) - Az erdélyi ellenállás, később a magyarországi demokratikus átalakítás, átalakulás egyik személyisége, Tamás Gáspár Miklós mondja el gondolatait, reményeit, félelmeit azzal kapcsolatban, ami Romániában és Magyarországon történik: - Gondolkozom azon, hogy ha hazamegyek, mit mondjak az otthoniaknak? Gondolhatok egyáltalán arra, hogy a magyarországi nyugati tapasztalataimat kamatoztathassam az otthoniak javára. És nekem rögtön az jut eszembe, hogy ha Romániában megdőlt - mint ahogy megdőlt - a Ceausescu-rendzser, most már ideje a jövőre is gondolni, ideje kiépíteni a romániai demokráciát, ideje kiépíteni a magyarság önvédelmét Erdélyben, ideje megszerveződni. Azt már tudom valamelyest, hogy egy politikai szervezetet hogyan kell felépíteni. Talán erről mesélhetnék az otthoniaknak. De azt oly nehéz belátni, hogy mi minden az, amit ők elszenvedtek az elmúlt 9 évben - hiába tudok erről többet, mint a legtöbb ember, ez még mindig kevés. Mire van nekik igényük, mi az, amit igazán szeretnének azon kívül, hogy szét akarják verni ezt az átkozott zsarnokságot, szét akarják pofozni az egészet, rettenetesen nagy lehet a harag a szégyen, a bánat, a gyász, az eufória. És akkor vajon ebben a handulatban lehet-e racionálisan, józanul, az európai demokratikus tapasztalat nevében és azt értékesítve, lehet-e valamit mondani nekik, ami értékes?
1989. december 22., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Tamás Gáspár Miklós a romániai eseményekről - 1.folyt.
|
Tanultam-e valamit az elmúlt 10 évben, ami hasznára válik földieimnek, s honfitársaimnak, majd elválik. Az biztos, hogy én sokat fogok tőlük tanulni, mert ami most ott megtörtént, azt vérrel pecsételték meg, ez egy forradalom, akármilyen zűrzavaros, akármilyen kaotikus, de hát a forradalmak általában ilyenek. Mi Magyarországon pedig húzzuk, halasztjuk. Körös-körül, Magyarország körül...Nem lehet, hogy ez ne üsssön szembe. Mindenütt eufóriában ujjonganak az emberek, és Magyarországon mindenki savanyú, nem lelkesedik. Talán most Erdély kivált valami lelkesedést az aggodalmon kívül, a nacionalizmuson kívül, mert hiszen ezek normális reakciók volnának, talán ad ez egy lökést általában a magyar demokráciának, reménykedjünk benne. Lehet, hogy Erdély - mint annyiszor a történelemben - megint megelőzi az Alföldet. Nekem mindegy, melyik lesz előbb, csak gyorsan legyen, mert elég volt a kínlódásból, a szegénységből, az elmaradottságból, a butaságból, a bűzből, a terrorból, a méltóság hiányából, a megalázottságból. Mi ezt elszenvedtük, mi ezt átéltük, elszakadtunk egymástól, most majd egymásra fogunk találni, kicsivel később megöregedve.. És a reménytelenségből kell most valami új reményt csiholni. De a fő érzésem az, hogy álmélkodom. Nem állítom, hogy reméltem volna, hogy ez bekövetkezik és így következik be, ennyi hősiességgel. Romániában még sok baj lesz, hiszen nem alakulhattak ki a csírái a fordulatnak, ahogyan más országokban az elnyomás enyhesége miatt. Igaz, más országokban nincs akkora indulat, mint amekkora a kontraszt a rabság és a szabadság között, ami mindenki számára világossá teszi, hogy mi micsoda, és azt is, hogy ki kicsoda - ez, amit Magyarországon kevésbé lehet tudni; részben szerencsénk, részben szerencsétlenségünk, de azt hiszem, valamennyien tanulhatunk egymástól. - Tamás Gáspár Miklóst, a Szabad Demokraták Szövetségének vezetőségi tagját hallották, aki egyébként 11 évvel ezelőtt maga is Erdélyből menekült át. +++
1989. december 22., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Újabb néhány perces latyakszlalomozás után egy kicsony, fával borított, szép templomhoz értünk. Megálltunk. A templom mellett puritán paplak állt. Sehol egy lélek, csak madárfütty a téli tavaszban. Aztán, mintha a ház ablakában árnyék mozdult volna. Kisvártatva kinyílt a templomot és a házat körülvevő kerítés deszkakapuja, s ott állt egy fiatal, sovány, felkete öltönyös férfi. Tőkés László!Épségben, egészségben."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|