|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyarországi Rabbikar felhívása
"A Magyarországi Rabbikar is
felemeli a Romániában kialakult rendkívül súlyos helyzet miatt
tiltakozó szavát, és papi kötelességének tartja, hogy a vérontás és
mészárlás azonnali végetvetését követelje. Egyúttal pedig kéri a
kedves hittestvéreket, hogy siessenek a súlyos szorongattatásban
lévők segítségére. Gyógyszer, kötszer, élelmiszer, ruha vagy
bármilyen más küldeményeiket adják le a Budapest, VII. kerület
Wesselényi u. 7. szám alatti Talmud-Tóra helyiségben. Ügyeleti órák:
naponta 7.30-12 és 16.30-18 óráig."
SZER, A munka világa:
Elítéltek sorsa a magyarországi börtönökben
"Hajnóczy Árpád
közlései szerint, idézünk: "A magyar bűntetés-végrehajtás
vállalatai 9 ipari és 3 agár célgazdaság, tavaly 4,4 milliárd
forint értéket termelt, amelyből a nyereség összege elérte a 307
milliót. A költségvetési támogatás 1988-ban 2 milliárd 376 millió
forint volt és a társadalombiztosításra pedig 110 millió forint
áramlott vissza."
|
|
|
|
|
|
|
- NDK menekültek - 1 folyt.
|
Ami az utcák képét illeti, a szürkeség, az emberek közötti kapcsolatokban a szolidaritás, a közéletben pedig szinte páratlan képmutatás jellemzi az NDK-t. Csoda ez ott, ahol 1933 januárja, Hitler hatalomrajutása óta nem ismertek mást, mint diktatúrát, megszállást és megintcsak diktatúrát. Az NDK utazni vágyó polgárai előtt 1961 augusztus 13-dika óta csak Európa keleti fele és a Szovjetunió áll nyitva. A vágyak végállomásai Szamarkand, Várna és Budapest voltak. Budapest ezekben a hetekben, amikor, mint minden nyáron az NDK-ás turisták tízezrei árasztják el nemcsak a Balatont, hanem egész Magyarországot, jónéhány keletnémet számára nem uticél, hanem átszállóhely, egyfajta váróterem, ahol kisszuszantják magukat azok, akik szűkebb hazájuktól lélekben már elbúcsúztak és erőt, értesüléseket gyűjtenek ahhoz, hogy megtegyék a döntő, még ma is, és még a magyar-osztrák határon is kockázatos utolsó lépést. Az elrozsdásodott és egyébként is túlhaladottá vált vasfüggöny magyar szakaszának eltávolítása a világ szemében példátlan presztizsnyereséget hozott a magyar vezetésnek. George Bush amerikai elnök budapesti látogatása óta, aki díszes kazettában vihette el magával a szögesdrót egy darabját, az NDK-sok özöne egyszeriben kényes problemává tette a határkérdést. Magyarország vezetői jogosan hangsúlyozzák, hogy a német államok közötti nézeteltérések megoldása nem rájuk tartozik. Bár az is igaz, amit Pozsgay Imre Bonnban mondott, hogy tudniillik a magyar határőrségnek nem más országok polgárainak az őrzése a feladata. A magyar kormányt, mint tudjuk, újabban nemcsak szövetségesi kötelezettségei kötik, hanem a genfi menekültügyi konvenció előírásai is, amelyek a humanitás szellemében fogantak. Látszólag egyfajta középutat is választhatna, pedig középút itt valójában nincs. Azok az emberek, akik az NDK-nak fordítanak hátat, nem részesülhetnek más elbírálásban mint azok, akik a reálisan még mindíg létező sztálinizmus más birodalmaiból menekültek el. Szivélyes üdvözlettel Romhányi István. +++
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Újabb néhány perces latyakszlalomozás után egy kicsony, fával borított, szép templomhoz értünk. Megálltunk. A templom mellett puritán paplak állt. Sehol egy lélek, csak madárfütty a téli tavaszban. Aztán, mintha a ház ablakában árnyék mozdult volna. Kisvártatva kinyílt a templomot és a házat körülvevő kerítés deszkakapuja, s ott állt egy fiatal, sovány, felkete öltönyös férfi. Tőkés László!Épségben, egészségben."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|