Rendszerváltás és az MTI

	Budapesti események
München, 1989. március 15. (SZER, A mai nap) - A budapesti felvonulásról és eseményekről hallgassák meg Kasza László helyszíni tudósítását. - Most, amikor ezt a rövid tudósítást mikrofonba mondom, még tart a független csoportok ünnepi március 15-e megemlékezése az első állomáshelyen a Március 15-e téren, a Petőfi szobor előtt. A tér már korábban, 11 óra után megtelt. Most, hogy a hivatalos ünnepség a Múzeum-kertben véget ért, a környező utcák is tömve vannak kokárdás, magyar nemzetiszínű szalagokat viselő emberekkel. A hangulat? Igazi ünnepi hangulat. Érdekes megfigyelni az embereket, hogy ismeretlenek ölelkeznek, kívánnak egymásnak szép március 15-ikét. Az Erzsébet-hídon, a Petőfi szoborral szemben egy nagy transzparenst függesztettek ki "Független Magyarország" jelszóval, rajta koronás címer. A híd alatt egy másik transzparens: "Vissza a lenini úton!" A gyülekezés alatt, amíg a tömeg összejött, a hangosbemondó szolidaritás-nyilatkozatokat tett közzé. Nagy taps fogadta azt a szolidaritási megnyilvánulást, hogy az ünneplők együtt éreznek ezekben a pillanatokban a csehszlovák bebörtönzöttekkel, Václav Havellal és társaival. Óriási taps köszöntötte a lengyel Szolidaritás szakszervezet üzenetét, gratulációját március 15-én. És aztán ha fokozni lehet ezt a tapsvihart, akkor azt a romániai magyarok melletti szolidaritás-nyilatkozat váltotta ki. Érdemes talán idézni azokat a jelszavakat, amelyeket a transzparensek hirdetnek, és amelyeket a hangosbemondó bemondott. "Igazságot 56-nak!" Egy kérdés: "Iván? - nincs honvágyad?" Megint másik: "Rátok már nem szavazunk, csillaghullást akarunk!" "Az MSZMP nem alternatíva!" És végül egy nagyon elgondolkoztató jelszó: "48 plusz 18 plusz 56 - egyenlő 301?" Az ünnepségen, itt a Petőfi szobornál Mécs Imre beszél az SZDSZ nevében, továbbá Mécs Károly a Bajcsy-Zsilinszky Társaság nevében és Filó Sarolta a Magyar Demokrata Fórum nevében. Végh Károly a következő gondolat köré csoportosította beszédét: - Azért nem vagyunk hajlandók együtt ünnepelni a hivatalos rendszerrel, mert nem tudjuk elfelejteni a lánchídi csatát, tehát 1986. március 15-ikét, amikor a rendőrök bekerítették a Lánchídon az ünneplő fiatalokat és meggumibotozták őket. Mécs Imre beszédéből a következő gondolatot emelném ki: - A csendes többség nem hisz, nem bízik ebben a rendszerben. Fél a visszarendeződéstől. Túl sok fegyver van kint Magyarországon a sztálinisták kezében. Követeljük a fegyverek összeszedését, a Munkásőrség megszüntetését, és azok egy részének a rendőrséghez csatolását. Filó Sarolta az MDF részéről egy Petőfi idézet köré csoportosította a beszédét. Az idézet: "Csupán meg van tágítva rajtad, de nincs megtörve a lánc." A tömeg innen a Petőfi szobortól a Szabadság-térre megy, ahol a tévé előtt Cserhalmi György fölolvassa a 12 pontot és Csengey Dénes a Magyar Demokrata Fórum részéről beszédet mond. Ezután tovább vonulnak a Kossuth térre. Ott a szónokok: Orbán Viktor a Fidesz részéről, és Kis János a Szabad Demokraták Szövetségétől. Végül a Bem szobornál - ahol véget ér az ünnepség - Bába Iván beszél. Délelőtt 11 órakor kezdődött a Múzeum kertben a hivatalos ünnepség. Azok számára, akik ezt még nem látták, talán egy kissé giccsesnek tűnt a huszárcsákós katonák felvonulása, patetikus díszlépésekkel. Ismerőseim, akik évenként megnézték már ezt az ünnepséget, azt mondták, hogy ennél sokkal rosszabb is volt. Pontosan 11 órakor kezdődött az ünnepség, amikor felvonult a Hazafias népfront vezetőjével, Huszár Istvánnal az úgynevezett díszelnökség. A következő szónoklatok nem fukarkodtak a közhelyekben. Hadd említsek egyet: Huszár István megnyitójában elhangzott ez a mondat: "A világszellem emeli a lábát, mert lépni akar." Füttykoncert köszöntötte Ruttkai Györgyöt (sic!) a szociáldemokraták részéről, sokan a közbe kiáltok közül úgy gondolták, hogy elárulta a független szervezeteket. Ő hangsúlyozta kétszer is - a zavargások miatt kétszer is elkezdett beszédében, hogy pártja együtt kíván ünnepelni a hatalommal, de nem menetel együtt vele. A Független Kisgazdapárt részéről Vörös Vince beszélt. Nyers Rezső volt az ünnepi szónok, és a legnagyobb tapsot az a bejelentése, vagy az a mondata kapta, amikor kijelentette, hogy: "Megelégeltük azt az időt, amikor Moszkvából diktálták nekünk a politikát". Nos, ebben a kérdésben minden bizonnyal kétség volt a Múzeum kertben. Ezután következett a koszorúzás, amelyet a különféle hivatalos szervezetek hajtottak végre, és olyan független szervezetek is, amelyek magukat így nevezik, mint például a Münnich Ferenc Társaság. Ennyit első benyomásként a budapesti március 15-ről. +++ 1989. március 15., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »