|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
|
Országgyűlés
|
München, 1989 március 8. (SZER, Világhíradó) - Kasza László jelentkezik Budapestről, beszámolóval az Országgyűlés mai ülésszakáról és interjúval Király Zoltánnal. - Ez az ülésszak ügyrendi vitával kezdődött, amelynek paragrafusait Horváth Lajos soros elnök, ha ismerte is, nem mindig tudta átültetni a gyakorlatba. Így történt, hogy öt percen belül háromszor változtatta meg véleményét abban a kérdésben, hogy támogatják-e a napirendként önálló indítványokat, vagy nem. Maradt az, hogy igen - s ez új légkör jele a magyar parlamentben, nem söpri le egyszerűen a Ház elnöke azokat a javaslatokat, amelyek nem illenek bele az előre megírt forgatókönyvbe. De persze maradt az is, hogy ezeket aztán szépen egymás után leszavazta az a nagy többség, amely még mindig úgy tartja fel a kezét ahogy, és amikor megkívánják tőle. Megint az történik, hogy beszélni szabad, de marad minden a régiben? Hadd ne válaszoljak erre a kérdésre. Mondjuk inkább azt, hogy legalább beszélni lehet, és a beszédből gyakrabban lesznek ellenőrizhető cselekedetek, mint a hallgatásból, vagy hallgatási kényszerből. De vissza az eseményekhez: a nap a parlament elnökének: Stadinger Istvánnak lemondásával kezdődött. Sarlós István után ő a második olyan országgyűlési elnök rövid idő alatt, aki nem emelt fővel távozott. Király Zoltánt kérdeztem - szegedi képviselőt -, hogy sikerélménynek könyveli-e el Stadinger lépését, hiszen neki komoly szerepe volt abban, hogy az elnök lemondott. - Én inkább azt sajnálom - tehát nem sikerélményként fogom fel - azt sajnálom, hogy Stadinger István akkor már nem vonta le a konzekvenciáit - már az ő cselekedeteinek, vagy a vitavezetésének konzekvenciáit - tehát hogy nem eleve magától jutott erre az elhatározásra már abban az időben. Végülis nagy dolog, de mindegy a végeredményt tekintve, de azt hiszem, hogy az is szerepet játszhatott ebben az ő döntésében, hogy hiú emberként elég nehezen tudta elviselni a kritikát, hiszen akkor, amikor nekem válaszolt a múltkori országgyűlési ülésen, amikor megbíráltam, akkor is egyszerűen elhatárolta magát attól, tehát hogy ő igenis a kollegialitás szellemében, a házszabályok szerint járt el. Egyszerűen nem volt képes kellően fogadni mindezt. Most aztán így elég sok bírálat érte, a kabarétól kezdve sok komolyabb cikken keresztül. Ezt nem tudta kellően tolerálni, és felmerült ez a bős- nagymarosi újabb indítvány, amely nyilvánvaló volt, hogy előkerül itt a mostani parlamenti ülésszakon - azt hiszem ez volt talán azt utolsó. Ezek az én feltételezéseim. Ez viszont eleve szemlélteti a politikai vereséget. - Közben bejelentették, hogy nemcsak Stadinger István, hanem hat parlamenti képviselő is lemondott. Közülük hárman: Cservenkáné, Apró Antal és Molnár Frigyes azért, mert aláírásgyűjtési akció indult visszahívásuk érdekében kerületükben. A parlament 22 tagú jelölő bizottságot nevezett ki, amely most javaslatokat fogad el a következő parlamenti elnök személyére. Ez meglehetősen látszattevékenység, hiszen alig fér kétség ahhoz, hogy az MSZMP jelöltje: Szűrös Mátyás kerül ezen - a politikusok számára immáron veszélyessé vált - székbe. Ezután javasolta Király Zoltán, hogy ne tűzzék napirendre a Munka Törvénykönyvét módosító, és a sztrájkot bizonyos esetekben engedélyező törvényt. Az előterjesztést rossznak, az időpontot pedig elhibázottnak látja. Közvetlenül utána Szentágothai János akadémikus javasolta, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyét vegyék fel ismét a napirendre. Egy másik képviselő hozzátette, hogy állítsák le az építkezéseket a népszavazás kimeneteléig. Németh Miklós miniszterelnök taktikai javaslattal elodázta az ügyet. Azt terjesztette elő, hogy a május-júniusi ülésszakon a népszavazási törvénnyel együtt tárgyalják Bős-Nagymaros ügyét. A parlament neki adott igazat. Miután az alkotmánymódosítási vitával telt el az idő, Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter előterjesztésén még mindig folyik az eszmecsere a budapesti Parlamentben. +++
1989. március 8., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|