|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
|
Újabb osztrák szemtanúk a temesvári eseményekről
|
München, 1989 december 21. (SZER, Világhíradó) - Az osztrák segélyakció tagjai a szombatról vasárnapra virradó éjszakát Temesváron töltötték. Erről számol be az egyik résztvevő, a pártonkívüli Die Presse harmadik oldalán. Hajnali háromkor géppisztolyok sorozatlövéseire ébredtek. A szálloda ablakához rohantak és látták, amint egy tucat román katona áll szemben mintegy 150 fős fiatal csoporttal. A tüntetők megkíséreltek újólag előrenyomulni Tőkés László református lelkész házához, de nem sikerült nekik. Ez csak a rémtörténet kezdete volt - jegyzi meg a beszámoló. Az osztrák segélyakció tagjai elváltak egymástól, s ezért különbözőképp élték meg az eseményeket. Egy közülük - Helmut Wolf -, aki ajándékot akart szétosztani Temesvárott és a Bánátban, azt mondja, hogy a legrettenetesebb élménye volt, mikor vasárnap délután néhány méterre tőle egy tüntető fejlövést kapott. Azonnal megpróbáltuk az elsősegély-nyújtást, de már megint lőttek, s a halálosan sebesült vérétől összefröcskölt Helmut Wolfnak is menekülnie kellett. Az osztrák szemtanúk szerint nem lehet pontosan megmondani, hány halott volt. Temesvár peremén sokkal nagyobb lehetett a vérengzés, mint a központban. A szombati tüntetés után vasárnap ismét tízezer ember vonult fel, hogy lássák az eltűnt Tőkés Lászlót. Ettől kezdve aztán már kiszélesedett a támakör, most már a magyar és a német kisebbség elnyomása ellen tüntettek, azt kiabálták, hogy "Pace, liberate " és hogy "Le Ceausescuval ".
1989. december 21., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Újabb osztrák szemtanúk a temesvári eseményekről - 1.folyt.
|
A levegőbe lövöldöző katonákat szidták: "Miért lőttök ránk? Mi is románok vagyunk ". Este aztán élessé vált a helyzet a rosszul kivilágított utcákon. 200-300 aktivista betörte a kirakatablakokat és egy könyvkereskedésből kihányták Ceausescu könyveit és felgyújtották. Mire a tűzoltók megérkeztek, már az egész üzletnegyed égett. A tüntetők átvágták a csöveket, sőt felgyújtottak egy tűzoltóautót is. Ekkor már minden oldalról lövéseket lehetett hallani. Röviddel éjfél után megérkeztek a nehézpáncélosok, melyeket eddig valószínűleg a külvárosokban és az iparnegyedekben folyó tüntetés ellen vetettek be. Az elővárosokban a katonák válogatás nélkül lőttek a tömegbe. Az akciót egy Bukarestből érkezett Securitate tiszt vezette és új csapattesteket vontak össze, mert a helybeli katonák nem akartak honfitársaikra lőni. Hétfőn mindenütt katonák és a munkásőrség tagjai strázsáltak a városban. A központból sokan kiutaztak a külvárosba, megnézni a tüntetés szinterét. De hirtelen, mint derült égből villámcsapás, újra eldördültek a géppisztolyok. Az emberek rémülten kerestek fedezéket. Rémület uralkodik egész Romániában -jegyzi meg az osztrák szemtanú a Die Pressében. Erdély nyugodt maradt, de futótűzként terjedt el a temesvári események híre. A vérengzések méreteiről azonban semmit sem tudtak.++
1989. december 21., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|