 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
 |
Szőcs Géza és Bodor Pál - Romániáról
|
------------------------------------
London, 1989. december 28. (BBC, Panoráma) - Munkatársunk
Szakonyi Péter Budapesten az erdélyi értelmiség két kiemelkedő
tagjával beszélgetett. Szőcs Géza költő és Bodor Pál író ma Románián
kívül él. Szakonyi Péter Szőcs Gézához intézett első kérdése: vajon
mi az első és legfontosabb lépés az új rendszer életében - hogy arra
épülve azután tényleg létrejőjjön egy új Románia.
- A kérdést talán úgy közelíteném meg, hogy nem is a legelső
lépés lesz igazán nehéz, hanem a második, vagy harmadik. Az lesz
igazán nehéz, amikor áprilistól kezdődően egy minden valószínűség
szerint koalíciós kormányzásnak, egy parlamentáris demokráciára
jellemző körülmények között kell kormányoznia egy olyan államban,
amelyben monolítikus diktatúra volt az elmúlt negyven-valahány
évben, és ahol - ha voltak hagyományai a parlamentáris
demokráciának, ezeket ma már a társadalom majdhogynem elfelejtette.
De hogy mi lesz áprilisig - azt hiszem, ezt könnyebb megjósolni
és könnyebb magának a kormányzatnak is kormányozni. Ugyanis Románia
ahhoz szokott hozzá, hogy rendeleti úton kormányozzák. És ez az új
politikai vezető-garnitúra ez már hozzá is látott ahhoz, hogy
egyetlen tollvonással eltöröljön olyan törvényeket, amelyek
egyébként rendkívül népszerűtlenek, és mondhatnám: Ceausescu
legdurvább törvényeiről van szó. Ezeket egyetlen tollvonással
eltörlik, nem csekély népszerűséget szerezve önmaguknak, úgyhogy -
míg mások, például Magyarország ahol bonyolult alkotmányjogi és
parlamentáris viták és kompromisszum-keresések előzik meg a
pártállam lebontását - mindez itt néhány óra alatt végbe ment és
ennek a néhány órának köszönhetően a következőkben is ugyanúgy fog
leépülni, az a rettenetes sztálinista, bizánci struktúra, ami itt
Ceausescu alatt kiépült. (folyt.)
1989. december 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Vélemények a romániai helyzetről - 1. folyt.
|
- Új politikai rendszerű hatalomról esett szó. Ez a rendszer, ez
a bizánci stílusú rendszer, ahogy jellemezted, ez lefejezte
tulajdonképpen a társadalmat, száműzetésbe kergette az értelmiségét,
kiirtotta egy jelentős részét ezeknek. Kié lesz a hatalom, ki veszi
át a közigazgatást és az állami pozíciókat jelenleg, vagy a
közeljövőben?
- Arra talán tudnám a választ, hogy ki veszi át. Azt tudom, hogy
milyen súlyos dilemmával kell szembenéznie a következő
kormányzatoknak. Használja-e, és ha nem használja, akkor mit kezdjen
a funkcionáriusoknak azzal a hihetetlen tömegével, amely a
legkülönbözőbb döntéshozói szinteken túlburjánzott, mert egyrészt
nem lehet velük sem és nem lehet nélkülük sem. Itt most nem is
említem azt, hogy a Securitaténak, az állambiztonságiaknak, illetve
a nomenklaturának az a része, amely nem vett részt a fegyveres
harcokban - hogy azzal mi lesz?
Ezek csak egyetlen dologhoz értenek: parancsot adni és parancsot
kapni. Nagyon nehéz lesz olyan közgazdász-garnitúrát,
hivatalnok-garnitúrát, egyáltalán technokráciát és humán
intelligenciát teremtenie a semmiből, amilyenre szüksége lenne.
- És mi lesz a magyar értelmiséggel, akit talán még
hatványozottabban sújtottak mindazok, amiket az előbb elmondott?
- A magyar értelmiségről sokak véleménye az volt, különösen az
elmúlt esztendőkben, hogy teljesen cserben hagyta az erdélyi
magyarságot -, menekül. Mégis azt hiszem, hogy az elmúlt időszak azt
mutatta, hogy van olyan tartalékképző erő az erdélyi magyarságban,
amellyel talán nem számoltak, vagy nem számoltunk.
Ezt alátámasztja az, hogy ez a magyarság még képes volt a
szellemi önvédelemnek olyan teljesítményére, mint a Kiáltó Szó című
szamizdat. Úgyhogy annyira nem olyan vészes, nem olyan tragikus a
helyzet. Tudom, hogy még nem használta el az energiáit és egyáltalán
az önvédelmi és regeneráló erőit, potenciálját az erdélyi magyarság.
(folyt.)
1989. december 28., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Vélemények a romániai helyzetről - 2. folyt.
|
Munkatársunk Bodor Pált a Magyar Nemzet közkedvelt Diurnus-át
több Erdéllyel foglalkozó cikksorozat szerzőjét is mikrofonhoz
kérte. Első kérdése arra vonatkozott, hogy miután Romániában az
elmúlt évtizedek talán legnagyobb csapása az volt, hogy szinte
elpusztult a kultúra, s ezen belül is a magyar nemzetiségi kultúra,
hol lehet elkezdeni az újjáépítést?
- Azzal a gondolattal kezdeném a választ, hogy valamennyi kelet-
és közép-európai ország közül Románia e pillanatban a legkevésbé
felkészült erre a váltásra. Romániában voltak a legkevésbé fejlettek
a szellemi előzmények ehhez a váltáshoz. Ezért ma Romániában a
legtagolatlanabb, a legkevésbé artikulált az alternatívák
lehetősége. Nemcsak arról van szó, hogy a román politikai élet
rejtett szfériáiban is igen kismértékben működtek szervezett
csoportok vagy átgondolt stratégiák. Ennél mélyebb és bonyolultabb a
helyzet. Csak arra utalnék, hogy gyakorlatilag az elmúlt 15-20
esztendőben a román társadalomtudományi gondolkodás intézményei
gyakorlatilag megszűntek.
A többpártrendszer legfőbb előfeltételei: a pártok, a pártok
csírái is hiányoznak. Sőt nemcsak a pártok csírái hiányoznak, hanem
a koncepciók csírái is hiányoznak.
Ezzel azt akarom mondani, hogy - bár megvannak már az első
híreink arról, hogy bizonyos, főleg nosztalgia-pártok kezdenek
jelentkezni, újjászületni - de az én megítélésem szerint azonban
ezek a nosztalgia-pártok meglehetősen leegyszerűsített, restaurációs
képben gondolkodnak.
Kiterjesztem az ön kérdésében megfogalmazottakat a szó szoros
értelmében vett kultúráról, a kultúrának egy olyan tágabb terére,
amelybe belefér minden szellemiség - a politikát beleértve. (folyt.)
1989. december 28., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Vélemények a romániai helyzetről - 3. folyt.
|
Ebben az egy vonatkozásban meglepő módon a romániai magyarság
szerintem előnyösebb helyzetben van. A többlethátrány okozta
kellemesebb helyzetben. A romániai magyarságban a többletelnyomás
kikényszerítette a megfogalmazottabb jövő képet. Ha összeveti a
különféle romániai csoportosulások proklamációit, felhívásait,
kiáltványait a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség
proklamáciájóval, vagy a Hívó Szó címmel Kolozsváron a Szabadság
című lap 2-ik számában megjelent szöveggel -, kiderül, hogy a
romániai magyarság tagoltabban, artikuláltabban, világosabban
fogalmaz, pontosabban tudja előre legalább a következő történelmi
lépését. Tudja a követeléseit, tudja, hogy mi a létkérdése.
A romániai magyarságnak - nem magyarázom, hogy miért, mert azt
hiszem a hallgató számára nyilvánvaló - szervesebb kapcsolata volt a
magyarországi reform-tapasztalatokkal. Gondolati síkon is szervesebb
volt a kapcsolata. Tehát ilyen értelemben tapasztaltabb a romániai
magyar értelmiség az általános romániai helyzethez képest.
A koalíciós gondolat már ma nagyon erősen működik, mert
nyilvánvaló, hogy a politikai szétforgácsolódás életveszélyes lehet
a romániai lakosság számára.
Hogy az Ön kérdése mennyire súlyosan indokolt és alátámasztott,
- az éppen ezeknek a magyar kiáltványoknak a szövegeiből is
kihámozható. Hiszen az igények, a követelések zöme a politika és a
kultúra egymást átfedő szféráiból épül. A mai romániai magyarság
számára világos, hogy iskola, anyanyelvűség, kulturális autonómia,
politikai önkormányzat - ez ugyanaz a szféra a kisebbség esetében.
(folyt.)
1989. december 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Vélemények a romániai helyzetről - 4. folyt.
|
Hozzá kell tennem azonban azt is, hogy - miközben természetesen
a romániai magyarságot nagyon keservesen meggyötörte az elmúlt
nemcsak 20 esztendő, nagyon nehéz pontos határt szabni, hogy mikor
kezdődött el a keserves korszak - de nem annyira kipusztult
szellemileg - már ami a termőképességét illeti - ez a romániai
magyarság. +++
1989. december 28., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|