 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
 |
- A legfiatalabb 1956-os kivégzett - 5. folyt.
|
Március 21-ikén délelőtt 9 óra 35-kor állt be a halál. Ezt most
már az újságból is tudom, mert idáig nem tudtam.
- Hány éves volt akkor Mansfeld Péter?
- A testvérem március 10-ikén volt 18 éves, hát 11 napot, 10 és
egynegyed napot engedélyeztek neki. Egy idő múlva kaptunk
értesítést, hogy elmehetünk a ruháiért. Szóval mi nem akartuk
elhinni ezt az egészet. Mert a testvérem azt mondta édesanyámnak,
hogy anyukám, küldjél be nekem egy csomagot 3 kiló kolbásszal,
szalonnával, tisztálkodó szerekkel, mert azt mondták, hogy engem
innen nagyon messze visznek el, nagyon hosszú időre. Hát ezt a
csomagot ő soha nem kapta meg. Gondolom, valakik jól
beuzsonnázhattak ebből. Hogy kik, azt csak sejtem. Pontosan nem
tudom.
Elmentünk a ruháiért. A ruhái közül a karóráját nem kaptuk
vissza, de hát nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy idő múlva
megkaptuk a halotti bizonyítványt is. Akkor elmentünk a 301-es
parcellához. Most már az egész ország tudja, hogy ez milyen
parcella. Meg akartuk nézni a sírhelyet, hogy hol van. Hát ott nem
láttunk semmit, csak lovasrendőröket. Én kisgyerek voltam. Féltünk
mind a ketten anyuval, úgyhogy eljöttünk haza és azóta sem mertünk
oda elmenni és értelme nem is lett volna, mert ott semmit nem
lehetett látni, olyan sima volt minden. Lovakkal letaposták ott a
sírokat, meg minden. Úgyhogy mi nem mertünk odamenni.
Úgy döntöttünk, hogy halottak napján mindig meggyújtunk egy
gyertyát neki és azoknak, akik így végezték be a sorsukat.
- És nem is próbált üzenni önöknek? (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|