Rendszerváltás és az MTI

	Bős-Nagymaros
Bős-Nagymaros tanulsága SZER ----------------------- München, 1989. május 21. (Szép Zoltán) Tollhegyen Igazuk van mindazoknak, akik a joggal hirhedtté vált bős-nagymarosi vízlépcső egész történetét párhuzamba állítják a szocializmus építésének szomorú - és helyenként tragikomikus - történetével. A beruházásról a hatalom szűk csoportja döntött. Senki sem kérdezte meg sem a lakosságot, sem a tudomány képviselőit. A beruházás megvalósulásával együtt járó természetrombolásért pedig egyetlen felelősségrevonás sem lett volna lehetséges, hiszen addigra - amikor ennek a gigantomán cselekedetnek legelszomorítóbb következményei sújtani fogják a Duna mentén élőket - a kitervelők és a kivitelezők már régen nem lesznek az élők sorában. Ámde az ember, aki sohasem csak a jelenben gondolkodhat, szerencsére néha kezébe tudja venni saját sorsának irányítását. Kibontakozóban van ez a folyamat Magyarországon, sőt túlbuzgóságból, avagy csakugyan az önállósulás egyik első jeleként, maga az Országgyűlés is egyre érzékelhetőbb nyomást fejtett ki az építkezések leállítása érdekében, az utópia és az ideológia térdre kényszerítéséért. Nagy örömujjongásra persze nincs oka sokat sanyargatott hazánknak, mivel az ez idő szerinti kéthónapos elcsendesülés korántsem jelent még végleges csendet. Ha a munkagépek, a robbantó brigádok lármája, zaja meg is szűnik, még csak ezután fog felhangosodni a szomszéd országok ellenpropagandája, s illetékeseinek követelőzése, mint ahogy az a csehszlovák sajtóban már el is kezdődött, és nyilván hogy régebben megindult a diplomácia kevésbé látványos berkeiben, a kulisszák mögött. (folyt.) 1989. május 21., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Bős-Nagymaros tanulsága - 1. folyt.
Alig 15 hónapja fordultak csehszlovák elvtársaikhoz a szorult helyzetben tanácstalankodó magyar elvtársak. Ők kérték - és nem a csehszlovák fél ajánlotta - hogy a munkálatok ütemét fokozni, a kitűzött határidőket előbbrehozni kellene. Mivel érveltek akkor és ott a magyar megbízottak, nemsokára bizonyosan megtudjuk. Nagy meglepetésre azonban ne számítson senki. A sürgetés, az erőösszpontosítás akkor egyértelműen politikai célokat szolgált. Valamiképpen szó eshetett a mind pimaszabbul ágáló ellenzékiekről, akiket akkor még inkább illettek a vezérek az ellenség kifejezéssel. Nyilván a csehszlovák tárgyalópartner segítő szándékát fokozta a párt sorozatos sikertelenségeinek mintegy példálódzó sejtetése. Hiszen e tekintetben az északi szomszéd helyzete sem a legrózsásabb. Magától értetődő tehát, hogy azt a gesztust, amit akkor a magyar vezetők kértek tőle, legalább olyan örömmel teljesítette, mint teljesítené ma is - akár a kivitelezői kapacitás megduplázásának igényét is. Ugyancsak magától értetődő persze, hogy a most pár napja kimondott budapesti kormánydöntés hatására a prágai fél kizárólag sérelmeit tálalja a világ és saját közvélemnye elé, és nem sok gondolatot veszteget azokra a valós hátrányokra, amelyek Magyarország mellett Csehszlovákiát is érik, ha ennek a beruházásnak időben nem vetnek véget. De hát miért is emlegetnék ők azokat a károkat, amelyeket nekik okoz a Duna átterelése? Magyarok, magyar területek, magyar történelmi hagyományok az áldozatok - még ha földrajzi értelemben nem is Magyarországot emlegetünk. (folyt.) 1989. május 21., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Bős-Nagymaros - 1. folyt.
Mintegy harminc, túlnyomórészt magyarok lakta dél-szlovákiai község legjobb termőföldjei válnak művelhetetlenné. További nagy népességű karbantartó személyzet érkezésével számolhatnak az érintett falvak lakói -, mégpedig főként csehek és észak-szlovákiai szlovákok odaköltöztetésével, akik csak gyorsítják az asszimilációt. Ez a mesterségesen kettészelt, egyetlen összefüggő, a Duna két partján húzódó tájegység talán az egyik mindmáig legérintetlenebb néprajzi, természetritkasági területünk, illetve hát a magyarok által honfoglalás óta lakott tartomány. Régen szépségéről, nyugalmáról volt híres. Most felbolygatva és felbolydulva figyelik az emberek az egymásnak ellentmondó intézkedéseket, s a politika és az üzleti érdek ütközéseit. Az alapprobléma mindmáig az volt, hogy hiába nevezték a beruházás elhatározását elsietett lépésnek, a párt tévedhetetlenségét hirdetők foggal-körömmel bizonyítani akarták igazukat, helyes előrelátásukat, és védték - mind reménytelenebbül - a mundér becsületét. Ha ez az ésszerűtlenség-sorozat, ha a hatalmi túlsúllyal erőltetett dunai vízlépcső építkezését a magyar kormány végre és végképpen leállíttatja - amire most már van esély -, nem tesz egyebet, mint még egy alkalmatlansági bizonyítványt állít ki - jogelődeiről. Arról a diktatúráról, amelyik ugyancsak milliárdok beleölésével leeresztette a vasfüggönyt, államosította az iskolákat, tönkretette a szépen virágzó hazai kisipart, és elpusztította a reményteljesen terebélyesedő paraszti önszerveződést, gazdasági, gazdálkodási utat-találást, sőt: többé kevésbé meg is szüntette azt, amit jó értelemben véve parasztságnak nevezünk. (folyt.) 1989. május 21., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Bős-Nagymaros - 3. folyt.
Bős-Nagymaros tékozló pártállami jelképpé magasztosítására - úgy tűnik - nem kerül sor. Az ellenzék -, ideértve a külországokban élő magyarságot is -, sikerrel késztette megtorpanásra azt a hatalmi gépezetet, amelyik sem önmagára nem talált még, de korábbi urainak sem engedelmeskedik már. Bár akadt volna harminc évvel ezelőtt is valami keményen tiltakozó szervezet - hozzá a nélkülözhetetlen külföldi háttér -, amelyik a téesz-agitátoroknak megálljt parancsolt, mert beruházás volt az is. Demagóg mint ez, értelmetlen -, mint a végkifejlet mutatja. És rettenetesen ráfizetéses -, miképpen az egész ország megrokkant gazdasága bizonyítja. Ha keresztüljutunk Bős-Nagymaros elefántcsapdáin, és megtörténik hogy az elhibázott és erőltetett akciók kiteljesedése előtt ellentétébe csap át - úgy más, korábban csodaszámba menő eseményre is számíthatunk. Egyelőre ráfüggesztett figyelemmel kísérjük a felfüggesztett munkálatok színterét, ahol nemcsak Bős-Nagymaros, a vízlépcső és a Duna sorsa fog eldőlni - de valamennyire a jövő is: utópiák nélkül. +++ 1989. május 21., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »