 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szállításkapacitás felajánlása
"Húsz orvos és orvosi felszerelések,
élelmiszerek Romániába történő kiszállítását ajánlja fel a Tér- és
Forma Rt. és az Auto-Coop Kisszövetkezet. Éjjjel-nappal várjuk
jelentkezésüket a következő címen: Budapest XIV., Fogarassy út 127.
sz. Telefon: 1-633-943 - Bauer Árpád ügyvezető igazgató."
SZER román nyelvű adása:
Románia és a hadsereg
"A katonaság mindig is az egyensúly egyik forrása volt, kész a
demokrácia restaurációjára. Ha a politikai helyzet szélsőséges, vagy
anarchista rendszer irányába fejlődik, a hadsereg mindig
közbeavatkozik, egy ideig fontos szerepet játszik, majd visszavonul,
és helyet ad a népi intézményeknek. Romániában a hadseregnek
gyökerei vannak a népben, a hadsereg nincs elszigetelve a néptől,
úgy mint ahogy a Securitate emberei vannak, akik saját népünk érdekei
ellen harcolnak, és ebben vezető szerepet játszanak."
|
|
|
|
|
|
 |
A szerzetesrendekről
|
München, 1989. augusztus 24. (SZER, Hölgyválasz) - A hír,
miszerint Magyarországon újra engedélyezik a szerzetesrendeket,
azokban, akik még emlékeznek feloszlatásukra, nemcsak örömet, hanem
fájdalmas emlékeket is ébreszthet. Ez történt jegyzetírónkkal, Szép
Zoltánnal, akinek most következő Scolastica nővér című írása
tiszteletadás az egykori tanítórendbeli apáca emléke előtt:
Ha megélhette volna
Hacsak foszlányait is felfoghatta volna a
Szent István napi eseményeknek, a szomorú sorsú jó Scolastica nővér
Bizonyosan megbékéltebb lélekkel venne most búcsút attól az élettől,
ami számára nem sok örömet nyújtott.
Éppen a Szent Jobb körmenet utáni napon ismertem meg 1948-ban,
amikor Budapestről visszaérkezve mesélte élményeit. Leendő tanítómat
hallgattam benne, hiszen a nővér tanítórendbeli apáca volt, és abban
a zárdának nevezett iskolaépületben tanított, ahova majd nekem is be
kellett volna iratkoznom. De erre már nem kerülhetett sor. A
kommunista diktatúra szétkergette a zárda tanítóit, az egyháziakat,
a rendbelieket, de útját állta a következő augusztus 20-iki
körmenetnek is. Scolastica nővér sírt, imátkozott.
Mi lesz veletek? - kiáltotta. Nem azt, mi lesz velem, az
állásából elcsapott, otthonától, közösségétől megfosztott szerzetes
nővérrel, hanem veletek, azaz velünk, az iskoláink előtt álló
gyerekekkel, az így felnövő generációval.
Mi lesz veletek? - kiáltotta, amikor immár világi ruhákba
öltözködött társnői egymás után rakták fel bőröndjeiket a ki tudja,
melyik faluból, városból értük érkező szekérre, stráfkocsira,
teherautóra. És a világi ruhás, egyszeriben néni külsejűvé lett
apácák szótlanul búcsúzkodtak. Mintha temetésre készülődtek volna,
mintha bűnök levezetésére vállalkoztak volna, úgy lépkedtek
lehajtott fejjel, kendő alá rejtett rózsafüzérrel, könnyezve, komor
csendességben. (folyt.)
1989. augusztus 24., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Kimentünk az utcvára minden cél nélkül, boldogan. A Felszabadulás téren az emberek egymást ölelgették, s kisvártatva kibontott magyar és román zászlók alatt ünneplő tömeg érkezett a Keleti pályaudvar felől. A napok óta a diktátor bukását követelő éhség- és ülősztrájkot folytatók jöttek. A járókelők közéjük álltak. Mámor, boldogság, megkönnyebbülés az arcokon. Mindenki sírással küszködött, többen sírtak is. A következő órákban és napokban megmozdult az egész magyar társadalom, korábban elképzelhetetlen nemzeti egységben aktivizálódtak az energiák, mindenki, mindennel, mindenféleképpen segíteni akart."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|