|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz Választmányának nyilatkozata
"Felhívjuk a magyar kormányt, hogy követelje az ENSZ Biztonsági
Tanácsa összehívását. Követeljük, hogy utasítsa ki az országból azt
a román diplomatát, aki a követsége előtti tüntetők közé hajtott
gépkocsijával.
A Fidesz felhívja Magyarország lakosságát, hogy december 24-én,
szenteste vegyen részt a Hősök terén tartandó ökumenikus
istentiszteleten, amelyet a Romániában szabadságért küzdőkért
ajánlunk fel.
Éljen egy jövőbeni független, demokratikus Románia!"
SZER, Világhíradó:
Költségvetés elfogadása
"A krízis-költségvetést jelentős többséggel jóváhagyta az
Országgyűlés, és viszonylag megnyugtató, hogy ez bekövetkezett. Az
alternatíva ugyanis a költségvetési terv elvetése, minden bizonnyal
még súlyosabb helyzetet idézett volna elő, mint amivel egyébként is
számolni kell. Igaz, a kormány azzal kapcsolatban meglehetősen
felelőtlen jóslatokba bocsátkozott, hogy az alternatívától elriassza
a képviselőket, 100 százalékos inflációt, félmilliós
munkanélküliséget emlegetett, amennyiben elmaradna a terv
jóváhagyása."
|
|
|
|
|
|
|
- Kitüntetések - 1. folyt.
|
Tisztelet tehát Csoóri Sándornak, Konrád Györgynek, Mészöly Miklósnak. De nem a Kossuth-díjért, hanem egész életművükért, a nehéz évtizedekben is mindvégig tiszta, emberi és erkölcsi magatartásukért. Példamutatásukon még a Kossuth-díj sem ronthat. És a közvélemény eléggé bölcs ahhoz, hogy ne tekintse nevük mellett szégyenfoltnak e bizony sajnos lejáratott díj emlegetését. Hiszen végül is a sok, máris névtelenségbe süllyedt pártszerző mellett mégiscsak ott voltak a sorban olyanok, mint Déry Tibor, Illyés Gyula, Németh László, Veöres Sándor.
De azért valami mégsem stimmel ebben az egészben. És nemcsak az, hogy ezek az írók nem a mostani hatalom emberei, díjazásukat - ha kell ilyen egyáltalán - a szabad választások utáni hatalomnak illett volna átengedni. Ezek a díjak a letűnőben lévő hatalom lelkiismeretének kellettek igazán. A legelegánsabb az lett volna, ha elvállalják: nem adunk díjat, mert nem tudunk kinek adni. Akiknek szeretnénk, azokat nem érdemeljük meg, akiket pedig megérdemelnénk, azokat szégyelljük - ez lett volna az igazán korrekt.
De hát nem tudták megállni, hogy ne adjanak azoknak, akiknek a szép tiszta nevét pedig ez a hatalom - az előző folyamatos jogutódja - bizony nem érdemli meg. És különben is: van valami visszás abban, hogy az az állam, amely mindenhová elérő kezével annyi mindent elvett az országtól és polgáraitól, anyagi javakat és erkölcsi értékeket egyaránt, az díjakkal - és a tetejébe még: rangsorolt díjakkal, mintha ő döntené el ki a legjobb, ki az utána következő legjobb -, ezekkel megsímogatja művészei és tudósai őszülő fejét. (folyt.)
1990. március 13., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|