Rendszerváltás és az MTI

	Horn Gyula nyilatkozata (5. rész)
Mi megpróbáltuk a magunk módszereit, a magunk felfogását érvényesíteni a fejlődő országok egész sorában, ahol jelen voltunk. Ez abban jutott kifejezésre, hogy mindenek előtt a katonai segélyekre helyeztük a hangsúlyt. Másfelől eröltettük, sugalltuk, tanácsoltuk az államosításokat, a termelő eszközök társadalmasítását, a központosított gazdaságirányítást stb. Ez az országok döntő többségében - csakúgy mint Kelet-Európában - helytelennek bizonyult. Ezzel a felfogással - szinte egyöntetű álláspontként - most már a legtöbb fejlődő ország egyre inkább szakítani akar. Megfogalmazódik egy számunka is rendkívül fontos tanulság: ott, ahol hozzááezdtek a tőke, az áru és a munkaerő szabad áramlásának biztosításához, vagy feltételeinek megteremtéséhez, ott tudtak a gazdasági fejlődés terén előre lépni, ott tudtak a gazdasági helyzeten javítani. Ahol hozzáláttak a gazdasági vállalkozás szabadságának és feltételeinek megteremtéséhez, ott már értek el eredményeket. Ezt azért tartom rendkívül fontosnak, mert bizonyos mértékig Kelet-Európa több országát, ha nem is azonos szinten, de sok szempontból hasonlónak ítélem meg, mint egy sor fejlődő országot. A másik dolog az, hogy ugyanakkor alapvető reformra van szükség a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban. Ez a mi szempontunkból is időszerű. A hitelek kamatai igen magasak, ugyanakkor rendkívül alacsonyak a nyersanyag- és minden egyéb, a fejlődők által exportált termék árai. Ezért nincs biztosítva, hogy az elmaradottabb, vagy a fejlődő országok számára lehetővé tegyék a korszerű berendezések importját, ami a változásokhoz nélkülözhetetlen. Alapvetően megfogalmazódik tehát az az igény, hogy a fejlett államoknak egészen új gazdaságpolitikát, új viszonyt kell a fejlődők irányában kialakítaniuk. Egyébként mi ugyanúgy küszködünk ezekkel a gondokkal, mint a fejlődő országok jelentős része. Véleményem szerint ezzel összefüggésben fontos az a felhívás is, hogy a nemzetközi pénzügyi és gazdasági intézetek tegyék lehetővé a Szovjetunió aktívabb bekapcsolódását a világgazdasági folyamatokba. Ez nem csupán a Szovjetunió részvétele szempontjából lényeges, hanem azért is, mert el kell érni valamiféle olyan nemzetközi megállapodást, ki kell alakítani olyan nemzetközi gyakorlatot, amely lehetővé teszi az adósságok egy, vagy számottevő részének a konverzióját (a konverzió az, hogy a tartozó országokban az adósságállománynak egy komoly hányadát részvényekké alakíthassák át, s ezzel egyenlíthessék ki az adósságkötelezettség egy jelentősebb részét). (folyt.) 1989. szeptember 5., kedd 17:17
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »