 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz Választmányának nyilatkozata
"Felhívjuk a magyar kormányt, hogy követelje az ENSZ Biztonsági
Tanácsa összehívását. Követeljük, hogy utasítsa ki az országból azt
a román diplomatát, aki a követsége előtti tüntetők közé hajtott
gépkocsijával.
A Fidesz felhívja Magyarország lakosságát, hogy december 24-én,
szenteste vegyen részt a Hősök terén tartandó ökumenikus
istentiszteleten, amelyet a Romániában szabadságért küzdőkért
ajánlunk fel.
Éljen egy jövőbeni független, demokratikus Románia!"
SZER, Világhíradó:
Költségvetés elfogadása
"A krízis-költségvetést jelentős többséggel jóváhagyta az
Országgyűlés, és viszonylag megnyugtató, hogy ez bekövetkezett. Az
alternatíva ugyanis a költségvetési terv elvetése, minden bizonnyal
még súlyosabb helyzetet idézett volna elő, mint amivel egyébként is
számolni kell. Igaz, a kormány azzal kapcsolatban meglehetősen
felelőtlen jóslatokba bocsátkozott, hogy az alternatívától elriassza
a képviselőket, 100 százalékos inflációt, félmilliós
munkanélküliséget emlegetett, amennyiben elmaradna a terv
jóváhagyása."
|
|
|
|
|
|
 |
Beszélnek a menekültek
|
Köln, 1989. augusztus 25. (DLF) - Május eleje óta, amikor a
nyugati sajtó kitörő örömmel jelentette, hogy Magyarország
hozzálátott a vasfüggöny eltávolításához, csak idő kérdése volt az
NDK Nyugatra vágyó polgárainak áradata. Jelenleg az NDK mintegy 200
ezer lakója tartózkodik Magyarországon. Hogy közülük hányan fognak
akár ötödször vagy nyolcadszor is nekivágni az egyes helyeken
szigorúan, másutt kevésbé szigorúan őrzött osztrák határnak, senki
sem tudná megmondani. Egyes becslések szerint 10 ezren. Mindenesetre
eddig több mint háromezren jutottak át Ausztriába, és onnan igen
gyorsan a Szövetségi Köztársaságba.
A hét végén Nyugatra jutott NDK-menekültek közül néhányan a
vesztfáliai Schöppingenben számoltak be Magyarországon töltött
napjaikról, menekülésük előzményeiről és körülményeiről
munkatársunknak, Romhányi Istvánnak.
- Úgyszólván egyenesen a határhoz autóztunk. Körülnéztünk. A
falubeliek látták ezt, valaki mutatta: arra van a határ. Majd
kézjelekkel magyarázta, hogy kövessük. Amikor egy eldugottabb helyre
érkeztünk, kézzel lábbal elmagyarázta, hogyan is juthatunk át a
határon. Azt gondoltuk magunkban, a magyarok nagyon nyitottak ügyünk
iránt, megértőek, de így utólag meg kell állapítanunk: nem egészen
így volt.
Aznap este egy másik falunál akartuk megkísérelni a
határátlépést. Autónkat egy paraszt telkén állítottuk le. A kutyák
hangosan ugattak. A férfi kinézett az ajtón. Mivel korábbról jó
emlékeink voltak a magyarokról, nem gondoltunk semmi rosszra.
Hasonló helyzetben mi is megértést tanúsítanánk, gondoltuk
magunkban, és útnak indultunk. Két órát gyalogolhattunk a sötétben.
A szúnyogok össze-vissza csípkedtek bennünket. Már azt sem tudtuk,
hol járunk. Aztán egy osztrák falu fényeit láttuk. Gondoltuk,
sikerült. Eliszonyodtunk, amikor két magyar határőr lépett ki a
bokrok mögül. Egy farkaskutyát vezettek pórázon. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|