 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Dunai Vasmű Munkástanácsa I. közgyűlésének állásfoglalása
"A kormány tehetetlen az új munkahelyek megteremtése
tekintetében. Új munkahelyeket csak tőkeerős egyének tudtak volna
teremteni, de ezt eddigi társadalmi és gazdasági berendezkedésünk
nem tette lehetővé. Ezen keresztül azt sem, hogy külföldi hiteleket
ne csak az állam, hanem magánszemély is felvehessen. Ez odáig
vezetett, hogy a hiteleket elherdálták, félbehagyott, gazdaságtalan
vagy nem működő nagy beruházásokra pazarolták, illetve
internacionalista segítségnyújtásra dobták ki."
BBC, Panoráma:
Meddig mehet el Románia?
"A romániai életszínvonal rohamos csökkenése azzal függött össze,
hogy Ceausescu a 11 milliárd dolláros külföldi adósság
visszafizetését tökélte el azzal a céllal, hogy országa ne
kerülhessen külső nyomás alá. Bukarest tehát jelentős mértékben
lecsökkentette a nyugati behozatalt és az elmúlt másfél évben
beletörődött abba is, hogy a Közös Piac felfüggesztette a gazdasági
együttműködési tárgyalásokat, az Egyesült Államok pedig megvonta a
legnagyobb kedvezményt jelentő státuszt Romániától. Mindennek levét
Románia lakossága itta meg."
|
|
|
|
|
|
 |
Újra megjelenik az Igazság
|
--------------------------
München, 1990. június 22. (SZER, Magyar híradó) - Ismét
megjelenik az Igazság, a híres ötvenhatos lap, amelyet Obersovszky
Gyula és Gál József még november 4-ike után is kiadott. A megújult
lapról Várkonyi Balázs számol be:
- Az embernek, mikor már végképp úgy érzi, elég a sebek
szaggatásából, elég a nemzeti tragédiák és traumák megidézéséből, a
halottak elsiratásából, a régmúlt, jelen idejűvé kényszerítéséből -
mikor tehát úgy érzi: elég ebből, mert éppen jelenidejű esélyeinket
rontja a fájdalom dajkálása -, akkor kézbe kell venni egy lapot: az
Igazság címűt, hogy megértse, ebben nincs elég, ebben nincs sok,
egyszerűen meg kell tanulnunk emlékeinket őrizni úgy, hogy ernyedtté
mégse legyünk ezáltal; meg kell tanulnunk összebékíteni magunkban a
szomorú múltat, a nem tudom milyen jövővel.
De most jelen van. És anakronizmusnak tűnik tán, hogy még mindig
ötvenhat, még mindig a továbbélő halottak, tragédiáink késztetnek
figyelemre és emlékezésre. Mégis: az Igazság című lap
újraindulásának előhírnökét, az 1956-ot idéző, úgynevezett előszámot
olvasva nem nehéz belátni: joga van az emlékezésre és a bennünket
emlékezésre kényszerítésre azoknak, akik megélték nemzeti
forradalmunkat, akik igazságba öltöztették a szót, hogy tudósítson
akkori dolgokról - nemcsak az akkoriaknak.
Bár elvérzett a forradalom, amikor a lap még megjelent már
jajkiáltás vette át benne a korábbi forradalmi napok krónikás
szerepét, már azt üvöltötte csak, hogy veszélyben a haza, és már azt
kérdezte csak: meddig, meddig bírják a végső után is kitartók? -
aztán már nem kérdezett semmit, már jajkiáltás sem volt. Végül semmi
sem volt, csak szétveretés, felszámolás, börtön, száműzés és vér -,
de erről már nem tudósított lap hitelesen. (folyt.)
1990. június 22., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Jószerével az egész ország a rádióra tapadva élt, leste a híreket, hogyan alalkul a gyűlölt fasiszta diktátor sorsa, porba hullik-e végre a hatalma? Temesvárott prolongálódott a harc, a hírek szerint egyre jobban eldurvultak a hatóságok, egyre elszántatbban harcolt a lakosság. 20-án Brassóban is megmozdultak. Ez nagy megkönnyebbülés volt, hiszen mutatta, hogy valódi népfelkelés indulhat meg, nem marad elszigetelt a temesvári konfluktus."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|