 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Dunai Vasmű Munkástanácsa I. közgyűlésének állásfoglalása
"A kormány tehetetlen az új munkahelyek megteremtése
tekintetében. Új munkahelyeket csak tőkeerős egyének tudtak volna
teremteni, de ezt eddigi társadalmi és gazdasági berendezkedésünk
nem tette lehetővé. Ezen keresztül azt sem, hogy külföldi hiteleket
ne csak az állam, hanem magánszemély is felvehessen. Ez odáig
vezetett, hogy a hiteleket elherdálták, félbehagyott, gazdaságtalan
vagy nem működő nagy beruházásokra pazarolták, illetve
internacionalista segítségnyújtásra dobták ki."
BBC, Panoráma:
Meddig mehet el Románia?
"A romániai életszínvonal rohamos csökkenése azzal függött össze,
hogy Ceausescu a 11 milliárd dolláros külföldi adósság
visszafizetését tökélte el azzal a céllal, hogy országa ne
kerülhessen külső nyomás alá. Bukarest tehát jelentős mértékben
lecsökkentette a nyugati behozatalt és az elmúlt másfél évben
beletörődött abba is, hogy a Közös Piac felfüggesztette a gazdasági
együttműködési tárgyalásokat, az Egyesült Államok pedig megvonta a
legnagyobb kedvezményt jelentő státuszt Romániától. Mindennek levét
Románia lakossága itta meg."
|
|
|
|
|
|
 |
A csoda nem külföldről érkezik
|
Nem akarom lebecsülni azok fáradozását, akik külföldi
segélyekért sürögnek. Van olyan szorult a helyzet, hogy ez is
elkerülhetetlen. Nagy baj azonban, hogy eközben szinte semmi
figyelmet sem fordítunk a belső tartalékok feltárására. A
gazdaságpolitika hovatovább csak két eszközt alkalmaz: annak a
bizonyos nadrágszíjnak a meghúzását és a külföldi kölcsönöket.
Újabban még a politikában is ez kap nagyobb hangsúlyt.
A napokban minduntalan azt hallom: micsoda jelentősége van
annak, hogy a Szociáldemokrata Pártot elismerte a Szocialista
Internacionálé. Az fel sem merült, hogy azzal kellene foglalkozni,
mennyire ismeri el a magyar munkásság a pártot. De ez csak egy
példa, hiszen minden párt a nemzetközi kapcsolatok ápolásában
nyüzsög, úgyhogy a néppel nem is érnek rá törődni. Talán majd a
választások előtti néhány héten.
Márpedig a gazdaságtörténet nem ismer egyetlen olyan gazdasági
csodát sem, aminek fő, vagy akárcsak a jelentős oka a külső segély
volt. Tudom, hogy a Marshall segély ilyennek maradt meg a
köztudatban, de elsősorban azért, mert külső parancsra nem
részesülhettünk belőle. A számok azt bizonyítják, hogy az érintett
országok gazdasági sikere fordítottan aránylott az egy lakosra jutó
segítség nagyságához. Elég bizonyítékul annyi, hogy az NSZK kapott a
legkevesebbet a segélyből, a nyugatnémet csoda ugyanakkor
vitathatatlanul a legjelentősebb volt egész Európában. A másik példa
Izrael szokott lenni. Ide is kívánkozik egy adat: Izrael az elmúlt
három évtized alatt háromszor annyit fordított katonai kiadásokra,
mint amennyi segélyben részesült, fejlődésének tehát semiképpen nem
lehetett motorja az amerikai adomány. Távol-Keleten sem játszott
jelentős szerepet a segély, Japán nem is engedett be külföldi tőkét,
sőt exportált, Tajvan és Dél-Korea pedig több devizatartalékkal
rendelkezik, mint amennyi külföldi tőke van az országban.
Minden gazdasági csodának belső oka van. Mindenekelőtt a nép
szorgalma, igyekezete. Ezt kell megnyerni, hasznosítani. (folyt.)
1989. december 20., szerda 13:01
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Jószerével az egész ország a rádióra tapadva élt, leste a híreket, hogyan alalkul a gyűlölt fasiszta diktátor sorsa, porba hullik-e végre a hatalma? Temesvárott prolongálódott a harc, a hírek szerint egyre jobban eldurvultak a hatóságok, egyre elszántatbban harcolt a lakosság. 20-án Brassóban is megmozdultak. Ez nagy megkönnyebbülés volt, hiszen mutatta, hogy valódi népfelkelés indulhat meg, nem marad elszigetelt a temesvári konfluktus."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|