|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Dunai Vasmű Munkástanácsa I. közgyűlésének állásfoglalása
"A kormány tehetetlen az új munkahelyek megteremtése
tekintetében. Új munkahelyeket csak tőkeerős egyének tudtak volna
teremteni, de ezt eddigi társadalmi és gazdasági berendezkedésünk
nem tette lehetővé. Ezen keresztül azt sem, hogy külföldi hiteleket
ne csak az állam, hanem magánszemély is felvehessen. Ez odáig
vezetett, hogy a hiteleket elherdálták, félbehagyott, gazdaságtalan
vagy nem működő nagy beruházásokra pazarolták, illetve
internacionalista segítségnyújtásra dobták ki."
BBC, Panoráma:
Meddig mehet el Románia?
"A romániai életszínvonal rohamos csökkenése azzal függött össze,
hogy Ceausescu a 11 milliárd dolláros külföldi adósság
visszafizetését tökélte el azzal a céllal, hogy országa ne
kerülhessen külső nyomás alá. Bukarest tehát jelentős mértékben
lecsökkentette a nyugati behozatalt és az elmúlt másfél évben
beletörődött abba is, hogy a Közös Piac felfüggesztette a gazdasági
együttműködési tárgyalásokat, az Egyesült Államok pedig megvonta a
legnagyobb kedvezményt jelentő státuszt Romániától. Mindennek levét
Románia lakossága itta meg."
|
|
|
|
|
|
|
Kádár János változó szerepben
|
(Pongrácz Eszter) Washington, 1989. április 25. (Amerika Hangja, Reggeli híradó) - A hét végén német történészekkel és két néprajzossal voltam együtt, s az est folyamán nagyrészt Magyarországról volt szó. Kötetlen csevegés volt. Nem kérdeztem meg a jelenlévőket, hogy idézhetem-e őket, de nem követek el indiszkréciót, ha nevek nélkül beszámolok a beszélgetésről. A téma magától adótott, mert a jelenlévők különös empátiával figyelik a budapesti híreket, s a történészek közül ketten intenzíven foglalkoznak Délkelet-Európával, és elég jól megtanul magyarul is. A kérdés, amely elsősorban érdekelte a társaságot, az volt, vajon az úgynevezett ortodoxok, a neosztalinisták visszájára fordíthatják-e az eddig végbement demokratikus fejlődést? Szóval, hogy az általunk pozitívnak, szükségesnek ítélt folyamat irreverzibiles-e, vagy sem? A néprajzosok, szinte haragosan reagáltak erre a kérdésre. Mintha személyes sértésnek vették volna, hogy valaki elképzelhetőnek tartja a haladás feltartóztatását. A történészek is valószínűtlennek vélték a megrögzött kommunisták újbóli felülkerekedését, de óvatosságba -intettek! Egyikük felidézte azt a személyes emlékét, hogy Fritz Waliabes, a fiatalon elhunyt müncheni Délkelet-Európa kutató aki a budapesti német birodalmi iskola diákja volt, és ott is érettségizett, 1956 november 3-án azt mondta neki: ami Magyarországon történik, azt nem lehet többé visszacsinálni. Aztán jöttek a szovjet páncélosok! Ennek ellene vetettem, hogy ilyen fajta beavatkozással most aligha kell számolni. Az ötvenhatos vívmányok megsemmisítését nem belső, hanem külső tényezők idézték fel, most pedig egészen más a világpolitikai helyzet. Az a fiatal történész, aki nemcsak megtanult magyarul, hanem ismételten járt is Budapesten, még is megjegyezte: mindenesetre helyezkedjünk várakozó álláspontra. Ezután Kádár János szerepére terelődött szó. A Budapestet megjárt hallgató megemlítette, hogy néhány évvel ezelőtt magyar beszédpartnerei azt mondogatták: ha most szabad választásokat tartanának, akkor a Kádár vezette lista hatalmas többséget kapna. Idén tavasszal pedig - igaz, egyelőre csak bizalmas körben - olyasmit hangoztattak, hogyha Kádár nem volna olyan beteg, bíróság elé kellene állítani és felelőségre kellene vonni elsősorban Nagy Imre és társai haláláért, de az 1956 novemberét követő rengeteg kivégzésért is. A történészek erre Kádár védelemére keltek. Megérzésük szerint az MSZMP jelenlegi díszelnöke tragikusan ellentmondásos alak. Gorbacsov hivatalba lépéséig lényegében a Kreml bábja volt, s e bábszerepben mégiscsak megkísérelte, hogy idővel enyhítse a kommunizmussal együttjáró rémségeket. A Pestre látogató kutató megjegyezte: magyar kollégák szájából hallott olyan értékelést, hogy Kádár szerepe Ferenc Józseféhez hasonlítható. A fiatal uralkodó Világos után a nemzet gyűlölt hóhéra volt, de azután szentesítette az osztrák-magyar kiegyezést, s az ő szelleme lebegett az 1914-ig rohamosan városiasodó és iparosodó ország fölött. Az egyik néprajzosnak nem tetszett a hasonlat, és azzal provokálta a történészeket, hogy kijelentette: ilyen alapon akár Franco tábornagyhoz hasonlíthatnánk, Kádárt, hiszen a generalisszimusz rémuralma is enyhült országlásának utolsó szakaszában, és ő juttatta hatalomra János Károly királyt, aki - igaz, Franco eredeti akarata ellenére - a diktatúrából átvezette nemzetét az igazi parlamentáris demokráciába. A társaság lehurrogta ezt az igazán hajánál előrángatott hasonlatot, de megegyezett abban, hogy Kádár szerepéről nem kortársi bírói fórum, hanem a történelem ítélőszéke lesz hivatott kimondani verdiktet.+++
1989. április 25., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Jószerével az egész ország a rádióra tapadva élt, leste a híreket, hogyan alalkul a gyűlölt fasiszta diktátor sorsa, porba hullik-e végre a hatalma? Temesvárott prolongálódott a harc, a hírek szerint egyre jobban eldurvultak a hatóságok, egyre elszántatbban harcolt a lakosság. 20-án Brassóban is megmozdultak. Ez nagy megkönnyebbülés volt, hiszen mutatta, hogy valódi népfelkelés indulhat meg, nem marad elszigetelt a temesvári konfluktus."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|