 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Dunai Vasmű Munkástanácsa I. közgyűlésének állásfoglalása
"A kormány tehetetlen az új munkahelyek megteremtése
tekintetében. Új munkahelyeket csak tőkeerős egyének tudtak volna
teremteni, de ezt eddigi társadalmi és gazdasági berendezkedésünk
nem tette lehetővé. Ezen keresztül azt sem, hogy külföldi hiteleket
ne csak az állam, hanem magánszemély is felvehessen. Ez odáig
vezetett, hogy a hiteleket elherdálták, félbehagyott, gazdaságtalan
vagy nem működő nagy beruházásokra pazarolták, illetve
internacionalista segítségnyújtásra dobták ki."
BBC, Panoráma:
Meddig mehet el Románia?
"A romániai életszínvonal rohamos csökkenése azzal függött össze,
hogy Ceausescu a 11 milliárd dolláros külföldi adósság
visszafizetését tökélte el azzal a céllal, hogy országa ne
kerülhessen külső nyomás alá. Bukarest tehát jelentős mértékben
lecsökkentette a nyugati behozatalt és az elmúlt másfél évben
beletörődött abba is, hogy a Közös Piac felfüggesztette a gazdasági
együttműködési tárgyalásokat, az Egyesült Államok pedig megvonta a
legnagyobb kedvezményt jelentő státuszt Romániától. Mindennek levét
Románia lakossága itta meg."
|
|
|
|
|
|
 |
Budapesti hangulatjelentés
|
München, 1989. március 14. (SZER, Mai nap - esti kiadása) - Kislány
kérdezi a mamájától a Petőfi szobornál: hol vannak a piros zászlók?
Azok nem pirosak voltak, hanem vörösek - oktat a mama és semmi
közük március 15-hez. Rövid szünet, aztán hozzáteszi: de az
egész országhoz sem.
Taxisofőr mondja: - Látja uram, most végre Magyarországon érzem
magam, magyar zászlók vannak.
A város valóban piros-fehér-zöld zászlóerdővé változott. A
kabáthajtókákban kokárda, Kossuth-, vagy koronás címer, a lányok
hajában, az autók antennáján nemzeti színű pántlika. Igazán külső
jeleként minden feltétele megvan annak, hogy évtizedek után egy
valóban fesztelen, vidám, boldog március 15-ikét ünnepeljen az
ország. De valóban minden feltétele?
A ma délutáni nemzetközi sajtókonferencián inkább az aggodalom
kapott hangot, igaz elsősorban a külföldi újságírók részéről, mert
a független csoportok képviselői töretlen derűlátást mutattak. Az
amerikai AP hírügynökség tudósítója emlékeztetett arra, hogy tegnap
hét bombariadó volt az országban, ma pedig megfenyegették Pozsgay
Imrét, hogy lelövik Győrben, ahol ünnepi beszédet mond. A Fidesz,
az MDF és az SZDSZ képviselői változatlanul úgy gondolták,
bizonyára vannak olyanok, akik nem akarnak demokratizálódást, akik
meg akarják állítani ezt a folyamatot - erejük nem is lebecsülendő,
hiszen fegyverük is lehet -, de ezúttal a kormány és a független
Szervezetek célja más és más meggondolásból ugyan, de közös:
zavartalan ünnepséget akarnak mindketten. De hogy nem minden megy
zavartalanul, azt egy fiatalember bejelentése tette kézzelfoghatóvá
a külföldi újságírók számára. Közölte, hogy nem tudja szétosztani a
holnapi, beszédek szövegét a külföldi újságírók között, mert a
sokszorosítónál azt mondták neki: rendőri utasításra a független
szervezetek nyomtatványait nem szabad sokszorosítani.
Hát így, kétségekkel, de azért még mindig a békés ünnepbe vetett
reménnyel várják az ünnepet Budapesten, ahonnan Kasza László
beszélt. +++
1989. március 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"Jószerével az egész ország a rádióra tapadva élt, leste a híreket, hogyan alalkul a gyűlölt fasiszta diktátor sorsa, porba hullik-e végre a hatalma? Temesvárott prolongálódott a harc, a hírek szerint egyre jobban eldurvultak a hatóságok, egyre elszántatbban harcolt a lakosság. 20-án Brassóban is megmozdultak. Ez nagy megkönnyebbülés volt, hiszen mutatta, hogy valódi népfelkelés indulhat meg, nem marad elszigetelt a temesvári konfluktus."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|