|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Békés megyei szervezetek tiltakozása
"Számunkra, akik Békés megyében élünk,
különösen nyugtalanító, hogy otthonainktól alig néhány kilométerre
dühöng a vörös terror, minden idők egyik legkegyetlenebb kommunista
diktatúrája.
A Román Szocialista Köztársaság fegyveres erői halomra
gyilkolják saját hazájuk polgárait - korra, nemre és nemzetiségre
való tekintet nélkül. Teszik mindezt egy olyan zsarnok parancsára és
egy olyan eszmerendszer nevében, amely méltatlan a modern Európához
és a század végéhez."
Amerika Hangja, Thassy Jenő:
"Magyarország elvesztette vezető szerepét"
"Magyarország, amely korábban élen járt, elvesztette vezető szerepét
a reformmozgalomban. Kelet-Németország és Csehszlovákia népi
felkelései és a nyugati demokrácia felé való sietés óta
Magyarország hátrább szorult. Ez egyike a kevés országoknak a Varsói
Szerződésen belül, ahol a kommunisták, akik magukat most
szocialistáknak nevezik és továbbra is a hatalom monopóliumával
rendelkeznek."
|
|
|
|
|
|
|
Parlament - kényszerpályán
|
A szükség nagy úr, törvényt bont. Itt és most: törvényt tesz. Nem feltétlenül igazságot tesz az országgyűlés hétfőn kezdődő ülészaka, de a dolgát tennie kell. Akár most, akár később int búcsút a mai parlament, elmondhatja: eleget tett egy olyan missziónak, amilyet eredetileg nem is vállalt. A demokratikus átmenet sarkalatos törvényeinek szentesítése olyan érdeme e sok vihart megért országgyűlésnek, amit elvitatni nem lehet. Sok minden semmissé válhat viszont, ha gazdaságilag összeroppan az ország. Hiába lesz erős vállban a demokrácia, ha térdre roskad a ránehezedő adósságteher alatt. Most olyan költségvetés felett kell vitatkozni, - s ha lehet dönteni - amely áthághatatlan kényszerek között kínál szűkös lehetőségeket. A honatyák természetesen megtehetik, hogy utódaikra hagyják a döntést. Ez azonban csak látszólag nagylelkű ajánlat, hiszen márciusban már valószínűleg nem marad tényleges eldöntenivaló. A Nemzetközi Valutaalap feltételeit még talán lehet jobbá alkudni, de biztosan nem lehet sutba vágni és még biztosabban nem lehet halogatni a választ. Minél később, annál rosszabb - ezt több tucat ország tapasztalta már az IMF-fel való, kétségkívül nem könnyű huzakodásban. Nyilvánvaló persze, hogy a gazdasági túlélés csak az egyik része a nemzeti létparancsnak. A másik fele ugyanilyen fontos: elviselhető mértékűvé kell tenni a lakossági áldozatvállalást, mert ha a nép nem érti, nem tűri, vagy nem így akarja, akkor nem lesz kilábalás. A belátáshoz viszont beláthatóság szükséges. Tisztázni kell, kinek, mennyi és milyen "hosszú" áldozatot kell vállalnia és cserébe mennyit kap, s főleg mikor. E konkretizálás végre nyilvános, végre parlamenti. Nem lenne tartható tehát a "mi és ők" mesterséges szembeállítása, hiszen ma már tényleg igaz: kormány tervez, parlament végez. Kényszerpályán mozog a lakáspolitika vitája is. "Szakmailag" nyilvánvaló, hogy jó megoldás nincs. Csakhogy a lakás sosem szakmai kérdés. Az is baj, ha kizárólag politikai ügyként kezeljük, mert a valós lehetőségek itt is megálljt parancsolnak a puszta jószándéknak. (folyt.)
1989. december 15., péntek 11:49
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|