Rendszerváltás és az MTI

	Az MSZMP kongresszusa
München, 1989. december 17. (SZER, Világhiradó) - Az MSZMP kongresszust tart Budapesten Marosán György burkolt fenyegetésekkel tarkított megnyitója után Grósz Károly vette át a szót - hallgassák meg Gadó Györgyöt: - Megtelt az építők szakszervezetének nagy kongresszusi terme, amikor ma reggel 9-kor 700-800 kommunista részvételével munkához látott az MSZMP XIV.-nek mondott kongresszusa. Munkakongresszus ez - hangsúlyozta az elnöklő Szűcs Ervin - és estig eredményre kell jutnunk, mert pénz hiányában nem volt mód két napra kibérelni a termet. A napirend három részből áll: a szervezeti szabályzat megvitatásából és elfogadásából, a párt vezető testületének megválasztásából - zárt ülésen - és egy politikai nyilatkozat vitájából. Ez az utóbbinak az elfogadása idő hiányában talán nem is kerülhet sor, majd az új Központi Bizottság szabja meg ebben az esetben a végleges szövegét és terjeszti a jövőre esedékes újabb pártkongresszus elé. A nap zárt üléssel kezdődött - ezen ügyrendi kérdésekezít tárgyaltak - majd Marosán György nyitotta meg az érdemi munkát. Az 1956-os forradalmat eltipró és a véres megtorlást irányító első Kádár-kormány hajdani tagját ováció fogadta. Marosán a mai belpolitikai halyzetről igy vélekedett, idézem: "Ennyi akarnokot és könyöklőt 1000 év alatt nem látott ez a nemzet. A hatalomért folyó tülekedés mögött testvérháború van kibontakozóban - hangoztatta Marosán, hogy - még sokáig osztálypolitikára van szükség, és intett mindenkit ne játszanak a tűzzel, az osztályok egyszer még visszafoglalhatják az utcát." E burkolt fenyegetést azzal enyhítette, hogy hozzátette, nem szeretne még egy testvérháború részese lennni. Szűcs Ervin javaslatára a kongresszus egyhangú elfogadott határozatban mondotta ki, hogy semmisnek tekinti Marosán 1962 októberében történt kizárását a Központi Bizottságból, ami akkor a bírálat elfolytása jegyében történt meg. +++ 1989. december 17., vasárnap
Vissza »

	- Az MSZMP kongresszusa - 1.folyt.
Az első napirendi pont, a szervezeti szabályzat vitája, Grósz Károly bevezető előadásával kezdődött. Az MSZMP nem szűnt meg, hanem él és dolgozik - mondta a bukott pártfőtitkár, akit persze ez a kongresszus mindmáig főtitkárnak ismer el. Grósz új adatot közölt a párttagság létszámáról, e szerint 65 ezernél többen már aláírásukat adták az MSZMP tagságukhoz, de további tízezrek neve szerepel bizonyos kollektív listákon is, melyet úgymond még feldolgozás alatt vannak. Itt közbe kell vetnem, hogy egy pécsi delegátus szerint Baranyában 33 alapszerv létezik összesen 850 taggal. Ha minden megyében hasonló a helyzet, nehezen jön össze a 65 ezer. Visszatérve a főtitkár beszédére, Grósz hangsúlyozta, a párt a marxizmus tudományos elmélete segítségével akar választ adni a jenen és jövő kérdéseire. Hozzátette: megbocsáthatatlan hiba lenne most a múlt értékelésével foglalkozni a jelen és a jövő feladatai helyett. A múltra nem is vesztegetett sok szót, és ugyan kicsúszott a száján egy mondat, miszerint a párttagság nem tehető felelőssé néhány emberért és néhány korábbi MSZMP vezető hibáiért, de úgy látszik az eszébe sem jutott, hogy e néhány ember közt ő is ott volt. Annál hevesebben támadta Grósz a Magyar Szocialista Párt vezetőit és a mögöttük állókat, akik úgymond fölbecsülhetetlen károkat okoztak azzal, hogy félrevezették a párttagságot és belülről zúzták szét a pártot. Érthetetlen, - folytatta Grósz Károly -, hogy a kormány nem a gazdasági problémákra koncentrál, hanem a politikai átalakítás foglalkoztatja, holott az utóbbi 15 év gazdasági öröksége amúgy is igen nehezen kezelhető. Grósz e pont kapcsán sem szólt az MSZMP és saját maga felelősségéről. A kormány gazdasági csomagtervét erőtlennek itélte, és bár elvi kifogást nem emelt a privatizálás és a külföldi tőke ellen, rosszallotta ezek módját, ütemét és arányit.+++ 1989. december 17., vasárnap
Vissza »

	- Az MSZMP kongresszusa - 2.folyt.
Felrótta a kormánynak azt is, hogy - szerinte - megromlottak a kapcsolataink a szocialista országokkal. Az elmúlt évtizedek jól bevált külpolitikájához kellene visszatérni - állította. E tekintetben annyit azért elismert, hogy a nemzeti érdekeket többé nem rendelhetjük alá valamiféle internacionalizmusnak. Ötvenperces beszéde további részében Grósz a pártépítés teendőiről szólt. Minimális, függetlenített apparátussal működő marxista tömegpárt kell - hangoztatta -, mely igyekszik egységet kialakítani más baloldali erőkkel, elsősorban az MSZP-n belüliekkel - Pozsgayék ellenében -, de a szociáldemokratákkal, sőt a Magyar Néppárttal, valamint a Kisgazdapárt és az MDF baloldali elemeivel is. Az MSZMP politizálásának fő szinterévé mindinkább a parlamentnek, a lakóterületeknek és az önkormányzatoknak kell válnia. A pártnak el kell különülnie az államtól - mondta Grósz Károly. A legfontosabb - hangsúlyozta - talpraállítani a pártot és felkészülni a vélasztásokra - szembeszállva a ravasz demagógiával, mely a kapitalizmus visszaállítására törekszik. A főtitkár beszéde után a kongresszus csak úgy mellékesen, vita nélkül, közfelkiáltással megadta a felmentést a régi Központi Bizottságnak, majd a felszólalásokra került sor. Hetvennél többen kértek szót, és míg a jelentésemet a telefonba mondom, javában tart még a vita. Most csak annyit, amint Ribánszki Róbert azt húzta alá, hogy a pártnak nincs miért szégyenkeznie. Dóczé Kálmán úgy fogalmazott, hogy az MSZMP-nek ellenzéki pozicióból kell politizálnia. Ő említette egyébként elsőnek a kongresszuson Lenin nevét, s a pécsi Bödő László is leninista párt szükségességét hangoztatta. Abban természeten mindenki egyetértett ezen a kongresszuson, hogy 1956-ban ellenforradalom volt. A küldöttek sorában ott láttam Geréb Sándor rendőrezredes, állambiztonsági főtisztet, az 1956-ról szóló kommunista könyvek egyikének társszerzőjét.+++ 1989. december 17., vasárnap
Vissza »