Rendszerváltás és az MTI

	Akik a hírekben szerepelnek: Andrej Szaharov (1. rész)
1989. december 15. péntek (MTI-Panoráma) "Holnap még kemény csata lesz" - ezek voltak Andrej Szaharov utolsó szavi. A Nobel-békedíjas szovjet fizikus nem készült a halálra. A Népi Küldöttek Kongresszusán pénteken akart felszólalni, hogy ismét követelje az alkotmány hatodik cikkelyének eltörlését. A kommunista párt vezető szerepét kimondó passzus napirendre tűzését a szovjet törvényhozás előzőleg leszavazta, Szaharov azonban nem nyugodott bele ebbe; szilárd meggyőződésétől soha életében nem hagyta magát eltéríteni. Sok hosszú csata után ezt az utolsót már nem vívhatta meg, végzetes szívroham akadályozta meg benne. A kiemelkedő tudós termékeny munkássága az egész világ történelmének alakulására hatással volt. Ezekkel a szavakkal méltatta Andrej Szaharov életútját a törvényhozás pénteki tanácskozásán elnökölő Vitalij Vorotnyikov, az Orosz Föderáció Legfelesőbb Tanácsának elnöke. Nem takarékoskodott az elismerő szavakkal. Szaharov aligha vágyott ilyen elégtételre küzdelmes életútja végén, azok után, hogy 1975-ben, amikor a Nobel-békedijjal kitűntették, a hivatalos Moszkva hidegháborús gesztusnak minősítette az elismerést, Szaharovot pedig a "fasisztabarát" jelzővel illette. Öt évvel később visszavonták Lenin-rendjét és belső száműzetésbe küldték. Andrej Szaharov 1947-ben, 26 évesen kapcsolódott be a szovjet hidrogénbomba kifejlesztésével megbízott tudóscsoport munkájába. Még 32 éves sem volt, amikor 1952-ben a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának legfiatalabb tagja lett. Közéleti tevékenységét hosszú ideig homály borította. A Nyugaton 1968-ban figyeltek rá fel, amikor külföldön megjelent a "Gondolatok a haladásról, a békés egymás mellett élésről és a szellemi szabadságról" című tanulmánya. Hazájában azonban továbbra is megpróbálták őt elhallgattatni és elszigetelni. A fizikus már 1958-ban, először Hruscsov pártfőtitkárnak, bizalmasan, majd miután az válaszra sem méltatta, nyilvánosan is kifejtette aggályait a Szovjetunió fegyverkezése miatt. Az első hivatalos elmarasztalást azonban 1960-ban furcsa módon azzal vívta ki, hogy bírálta Liszenkót, a Sztálin által nagyrabecsült biológust, aki ideológiai alapon próbálta forradalmasítani a fajtanemesítést. Amikor pedig Szaharov elítélte az 1968-as csehszlovákiai inváziót, eltiltották őt a tudományos munkától. (folyt.) 1989. december 15., péntek 16:54
Vissza » Folytatásokkal »