|
|
 |
|
 |
Az MDF belső állapota
|
---------------------
Washington, 1990. november 26. (Amerika Hangja, Világhíradó,
Szénási Sándor) - Meghatározó személyiségek távoznak az MDF
elnökségéből, illetve jelzik már most, hogy a hamarosan sorra kerülő
országos értekezleten nem jelöltetik magukat a pártvezetésbe. Az
alapító Bíró Zoltán után, aki az MDF-ből is kilépett, most Lezsák
Sándor ügyvezető alelnök is közölte, más módon szeretné szolgálni
pártjának ügyét, és Kulin Ferenc parlamenti képviselő sem óhajt
tovább az első vonalban maradni, és kívülük még többen is.
A bomlási folyamat ezzel látványos lett az ország első számú
pártjában, bár hangsúlyozzák, hogy egyszerűen a profizmus előtérbe
helyeződéséről van szó. Az az értelmiségi, főképpen írói réteg,
amely Lakitelken megalapította az MDF mozgalmát, ideológiai
arculatot adott neki - ha éppen zavarosan is -, most visszavonul a
politikából a közéletbe. A nyilatkozatok azt érzékeltetik, hogy a
kezdőrúgást ők elvégezték, most jöjjenek azok, akik focizni is
tudnak.
A helyzet természetesen nem ilyen egyszerű, és főképpen nem
ilyen békés. Az ország, a gazdaság válsága felerősítette és egyben
tragikussá is tette azokat a különbségeket, amelyek eleve jelen
voltak abban a gyűjtőpártban, amely leszámítva a kormányképviselő
parlamenti frakciót, ma is inkább mozgalomként jellemezhető. És ezek
a különbségek most személyes döntésekben válnak elhatárolódásokká.
Látható, hogy Lakitelek, az alapítás szelleme hirtelen
nosztalgiák tárgya lett. A sátor, amely alatt ülve három évvel
ezelőtt többféle csoport egyezett meg a békés és a kommunista párt
reformszárnyával közösen felvállalt rendszerváltásban, ma úgy tűnik
fel, mint a pusztaszeri vérszerződés reinkarnációja. A vezető
szerephez jutott emberekről úgy szólnak, mint alapító atyákról, mint
öreg, bölcs és tekintélyes emberekről, akik mintha nem is mozgalmat
indítottak volna el, de egy országot hoztak volna létre. 1987 pedig
akként tűnik fel, mintha 100 éve lett volna. (folyt.)
1990. november 26., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|