|
|
|
|
Az új erőviszonyok alakulása
|
-----------------------------
München, 1990. október 21. (SZER, Földközelben) - A magyarországi sajtó nagy része úgy véli, hogy az önkormányzati választáson súlyos vereséget szenvedtek a kormánypártok, és fölényes győzelmet aratott az ellenzék. Szerintem viszont ennek a rendszerváltást kiteljesítő kétfordulós szavazásnak nincsenek vesztesei, csak nyertesei. Hiszen a kommunista rezsim március 25-iki bukása fejeződött be október 14-ikén. Továbbá a túlságosan bonyolult, alapjaiban még az előző vezetés által kidolgozott helyi választási rendszer nyomán kialakult erőviszonyok nem is mérhetőek pontosan, és a polgármesterek, képviselőtestületi tagok döntő többsége a függetlennek nevezett jelöltek közül került ki.
Ám a községekben a pártok közül a kisgazdák végeztek az első helyen, az MDF, az SZDSZ és a kereszténydemokraták előtt. Tehát a falvak népe inkább a kormánykoalícióra szavazott - hozzáteszem, hogy a városiak már sokkal nagyobb részvételi arányban. A tízezer lakosnál nagyobb települések pártlistás választásainak összesített adatai alapján kilenc megyében szintén a kormánykoalíció pártjai kerültek az élre, ugyanannyiban, mint az SZDSZ és a Fidesz.
Egyértelmű sikert csak Budapesten ért el az ellenzék, ennek értékét is csökkenti, hogy az éllovas SZDSZ-re a választásra jogosult állampolgárok alig 10 százaléka szavazott. Nem folytatom a játékot a számokkal, mert nem ez a lényeg.
A legfontosabbat az MDF alelnöke, Lezsák Sándor fogalmazta meg a legtalálóbban, amikor a választást értékelve kijelentette: a csatát elveszítettük, de a háborut megnyertük, és ezzel nemcsak a Demokrata Fórum hat hónappal ezelőttinél gyengébb szereplésére, a sokkal kisebb részvételre célzott, hanem elsősorban arra, hogy október 14-gyel lezárult a nemzet történetének egyik legsötétebb korszaka, megszűnt a diktatúra helytartó hálózata és a szovjet mintáju tanácsi rendszer.
Rendkívül érdekes a 34 évvel ezelőtti párhuzam, illetve az összefüggés ilyetén vizsgálata. A csatát 1956-ban is elveszítettük, de a háborút ebben a vonatkozásban éppen most, az évforduló küszöbén nyertük meg. (folyt.)
1990. október 21., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|