|
|
|
|
A nyilvánosság határairól
|
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. december 14. csütörtök (MTI-tud) - Utólérjük és lehagyjuk Afrikát Ez a jelszó szúrt szemet egy utcai tüntetés alkalmával Anatolij Druzenko újságírónak, aki elgondolkodott azon, hogy a jelszó - amely arra utalt, hogy a szovjet gazdaság a fejlődő országok színvonalára csúszik vissza - vajon nem vonatkoztatható-e a nyilvánosság, a tájékozottság színvonalára is. Véleményét, amelyhez elsősorban a kelet-európai viharos változásokról szóló híradások szolgáltattak adalékot, a Moszkovszkije Novosztyi e heti számában közölték.
Druzenko szerint a közvélemény nincs kellően felkészítve a kelet-európai országok némelyikében zajló folyamatok befogadására. A nyolcvanas évek elején a szovjet közvéleményre szinte rászakadtak a lengyelországi események. A korábbi hírek arról szóltak, hogy a lengyelek harmónikusan építik a szocializmust, aztán hirtelen érthetetlen volt, miért tüntetnek, sztrájkolnak. A ,,meglepetések,, abból fakadtak, hogy a tömegtájékoztatásban csak a hivatalos koncepcióba illő eseményeknek volt helyük. A szerző arról is ír, hogy emberként, kommunistaként, újságíróként sajátos érzések kavarognak benne, amikor azt látja, hogy a Román KP kongresszusán a küldöttek egyszerre pattannak fel és véget nem érő tapsban törnek ki, vagy azt látja, hogy felvonulók hosszú oszlopokban masíroznak a családi szövetségbe tartozó két vezető portréja alatt. De hol lehet ezekről az érzésekről a szovjet lapokban olvasni? - kérdi Druzenko. - Vajon miért értékelik bizonyos körökben ezeket az érzéseket az állam- és pártközi kapcsolatokban kialakult status quo elleni támadásnak? A cikk emlékeztet arra, hogy nemrég az Izvesztyija a 68-as csehszlovákiai eseményekkel foglalkozva levelet közölt Jiri Hajek volt külügyminisztertől, ami miatt Csehszlovákia nagykövetsége tiltakozott a szerkesztőségnél. Megkapja a magáét a Jegor Ligacsov szeptemberben tett NDK-beli látogatásáról szóló hivatalos tájékoztatás is. A korábbi idők protokollrutinjának hangnemében íródott beszámolókat nehéz megértéssel olvasni a nem egészen két hónappal később bekövetkezett események ismeretében. A szovjet újságíró a példák felsorolása után következtetésként attól óv, hogy valamilyen eufória uralkodjon el a szovjet sajtónyilvánosság színvonala láttán. +++
1989. december 14., csütörtök 18:04
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|