|
|
|
|
A Fővárosi Tanács állásfoglalása a tervezett 1990. évi központi lakásgazdálkodási intézkedésekkel kapcsolatban (1. rész) (OS)
|
1989. december 14., csütörtök - 1. A Tanács - tekintettel az égető budapesti lakásgondokra - az utóbbi években több alkalommal napirendre tűzte a lakásgazdálkodási rendszer komplex áttekintését. Saját hatáskörben számos intézkedést tett a feszültségek enyhítésére. Ezek azonban - A központi rendelkezések válozatlansága miatt - nem hozhattak kellő eredményt. A Tanács megállapítja, hogy a lakásellátás jelenlegi rendszerének tartalékai kimerültek, szabályozása csődöt mondott, javulás csak a gyökeres átalakaítástól várható. 2. A Tanács hangsúlyozza, hogy az országos lakásgazdálkodási koncepció csak a budapesti lakáshelyzet reális számbavételével készülhet el. A fővárosi feszültségeket jelzi, hogy: - az országosan 767 000 állami lakásbérlemény 55 százaléka (425 000) a fővárosban van, ezen belül mintegy 201 000 lakás (az állomány 47 százaléka) az első világháború előtt épült. A bérlakások 54 százaléka egy- és másfélszobás, 25 százaléka félkomfortos, komfort nélküli vagy szükséglakás; - az országosan 130 000 elmaradt felújítási kategóriába tartozó lakásbérlemény 82 százaléka, 107 000 lakás a fővárosban (többségében koncentráltan, főleg a város belső részein) található, amelyek felújítási költsége ez évi árakon becslések szerint legalább 110 milliárd forint; - a gazdaság szerkezetátalakítási gondjai miatt Budapest lakónépessége 1981 óta 53 000-rel növekedett, mára elérte a 2113 ezer főt. A bevándorlás évről évre meghaladja a lakásépítés ütemét, a lakásgondokat újratermeli és súlyosbítja; - a jelenleg nyilvántartott fővárosi lakásigénylők száma több mint 71 ezer, közülük 57 ezer önálló lakással nem rendelkezik, a fiatal házas lakásigénylők száma 19 ezer; - a fővárosi nyugdíjasok közül 106 ezer fő havi 4000 forintnál kevesebb nyugdíjat kap; - a lakásépítés és -fenntartás költségei az országos átlagot jelentősen meghaladják, 1983-1987 között az építési költségek - az országos 36 százalékkal szemben - 48 százalékkal, a fenntartási költségek ennél nagyobb ütemben emelkedtek. 1988-ban a lakásáremelkedés üteme már a 20 százalékot is meghaladta, fokozva ezzel a fizetőképességi problémákat; - A lakóházfenntartás állami támogatása 1989-ben már nominálisan is csökkent. Emiatt az elmaradt felújítások pótlásának üteme lassul, a teljes felújítás helyett egyre több a részleges, amely néhány év múlva újabb jelentős feszültségek forrása lesz. (folyt.köv.)
1989. december 14., csütörtök 20:06
|
Vissza »
|
|
A Fővárosi Tanács állásfoglalása a tervezett 1990. évi központi lakásgazdálkodási intézkedésekkel kapcsolatban (2. rész) (OS)
|
3. A lakásrendszer átalakításának számos, központi döntést igénylő alapfeltétele van, ezért a Tanács sürgeti azok mielőbbi megteremtését. Így: - bármilyen lakásgazdálkodással kapcsolatos központi lépés csak a lakáshasználat és a lakáshoz jutás költségeit is tartalmazó munkabér-, nyugdíj- és szociálpolitikai reform megvalósításával együtt képzelhető el; - a Tanács határozott álláspontja, hogy az állam nem csökkentheti részvételét a lakásellátásban. A Budapesten 107 ezer lakást érintő ún. elmaradt felújítások költsége nem terhelheti a fővárost, azt - ütemezetten - a központi szerveknek kell biztosítaniuk; - valóságos értékviszonyokon alapuló egészségesen működő lakáspiacra van szükség, amelynek előfeltétele a tulajdoni reform; - gyökeresen át kell alakítani a bérbeadó-bérlő jelenlegi jogviszonyát. 4. A Tanács támogatja a lakásrendszer reformját, de hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az érdemi előkészítést és a végrehajtás feltételeit. Az állami bérlakások önkormáhyzati (tanácsi) tulajdonba adását körültekintően kell megszervezni. Az önkormányzatok részére legalább 1 éves felkészülési időt kell hagyni a végrehajtás feltételeinek megteremtésére, így az önkormányzati tulajdonba adásra legkorábban 1991. január 1-jétől kerülhet sor. 5. A Tanács tudja, hogy szükség van a lakbérrendszer differenciált megváltoztatására, de nem ért egyet az egyoldalú pénzpolitikai szempontok érvényesítésével, a nagymértékű, hirtelen lakossági tehernöveléssel. Azt javasolja ezért, hogy az áttérés fokozatosan valósuljon meg. 6. A Tanács - egyetértve a központi elgondolásokkal szükségesnek tartja az ingatlankezelés jelenlegi rendszerének radikális megváltoztatását. Szorgalmazza a versenyeztetést, a vállalatok átállását a piacgazdálkodásra, a különféle bérlői egyesülések és egyéb vállalkozások létrehozását. 7. A Tanács elfogadhatatlannak tartja a lakóházfenntartásra fordítandó állami támogatások drasztikus csökkentését, mert ez az elmaradt felújítások újabb elodázását, az elhasználódott épületek további romlását jelentené. A tervezett csökkentés esetén már a bérlakások üzemeltetésében és karbantartásában is fennakadások keletkeznének, a legrosszabb állapotú épületeknél pedig a katasztrófa-helyezetek sem zárhatók ki. (folyt.köv.)
1989. december 14., csütörtök 20:08
|
Vissza »
|
|
A Fővárosi Tanács állásfoglalása a tervezett 1990. évi központi lakásgazdálkodási intézkedésekkel kapcsolatban (3. rész) (OS)
|
8. A Tanács egyetért az elidegenítés további gyorsításával, elsősorban a jelenlegi lakásbérlők választási lehetőségének biztosítása érdekében, de a tanácsok döntésétől független, ,,automatikus,, eladásokra vonatkozó javaslatot nem támogatja. Ez utóbbi szemben állna az önkormányzatok szabad döntési kompetenciájával és a rászoruló igénylők érdekeivel. 9. A Tanács nem ért egyet a kedvezményes kamattámogatás leépítésére javasolt központi elgondolásokkal. Álláspontja szerint a törlesztés-gyorsítás, illetve az egyösszegű visszafizetés jelenlegi kedvezményének emelése a követhető megoldás. 10. A Tanács javasolja, hogy a helyi támogatás forrása a tanácsokat súlyosan terhelő kamatok miatt ne származzon a hitelszférából, ezt állami támogatásként indokolt biztosítani. A Fővárosi Tanács felhívja az Országgyűlés és a kormány figyelmét arra, hogy a testület állásfoglalását az 1990. évi intézkedések kidolgozása során érdemben vegye figyelembe Felkéri a budapesti országgyűlési képviselőket, hogy az 1990. évi költségvetési javaslat megvitatása során támogassák a Fővárosi Tanács állásfoglalását. Budapest, 1989. december 12. (OS)
1989. december 14., csütörtök 20:10
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|