|
|
 |
|
 |
Folytatódott a politikai párbeszéd-sorozat a Parlamentben (2. rész)
|
Az elhangzottakból kitűnt: a szombati eszmecserén elsősorban a
gazdaság talponmaradását szolgáló intézkedési tervekről esett szó. A
kormány elnökének és jelen lévő tagjainak a helyzet értékelését is
tartalmazó beszámolóját az érdekképviseleti szervek kritikusan
közelítették meg, s lényegében inkább tudomásul vették, semmint
igazán egyetértettek volna a tervezett intézkedésekkel.
Ezeket az intézkedéseket a jövő évi költségvetés foglalja
keretbe. Közöttük szerepel a támogatások leépítése, a szükségszerű
áremelések, a szerkezetátalakítás, a veszteséges vállalatok
felszámolásának haladéktalan megindítása, a lakásfinanszírozás új
rendszere. Ezek a lépések óhatatlanul együtt járnak egy erőteljes
inflációs nyomással, és tagadhatatlanul - közvetlenül vagy közvetve
- megrázkódtatást okoznak az egyes embereknek, a családoknak, az
egész országnak. Hiszen jövőre például a munkanélküliek száma 40-50
ezerre növekszik - ez kétszerese az ideinek. Bár ez a szám
százalékarányosan nem jelentős, mégis súlyos gondot okoz, mivel
bizonyos ágazatokra, régiókra koncentrálódik. Olyan
krízisköltségvetési tervezet készült tehát, amely először néz szembe
a realitásokkal.
A tanácskozáson a legnagyobb figyelmet a bérgazdálkodás
kérdéseinek szentelték. A kormány rugalmasan reagált a teljes
bérliberalizálást szorgalmazó javaslatokra. Azokat már csütörtökön
megtárgyalja az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága, s ha
megalapozottak, bekerülnek a törvénytervezetbe is. Itt arról van szó
- miként a javaslattevő Magyar Gazdasági Kamara képviselői elmondták
-, hogy a teljes bérliberalizálás 10-11 milliárd forinttal
csökkentené a költségvetési bevételeket, ez azonban ellensúlyozható
azzal, ha a vállalatok árbevételeikből bizonyos - 0,25 - 0,3 -
százalékot befizetnek. Hozzátették: a 10-11 milliárd forint
egyébként nem mérhető azokhoz a károkhoz, amelyeket a kötött
bérgazdálkodás okoz.
A szóvivői tájékoztatón kiderült, hogy a VOSZ a bérliberalizálás
elvével ugyan egyetért, de a kamara megoldási javaslatával már nem,
azt határozottan ellenzi, mert szerinte lényegében az adóemelés
legrosszabb fajtái közé tartozik.
A másik súlyponti kérdés a lakásgazdálkodás koncepciója volt.
Ezzel összefüggésben főként kifogások hangzottak el. Így például az,
hogy az ingatlankezelési struktúra változatlanul hagyása mellett
bármilyen kitűnő koncepció is csak a pénzt töltögeti egy lyukas
erszénybe; hogy a lakásépítési kölcsönök kamatainak emelése
egyoldalú szerződésszegés, amely semmiképpen nem lehet igénybe
vehető eszköz. (folyt.köv.)
1989. december 9., szombat 18:40
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|