|
|
|
|
Társaság a Világkiállításért Országos Egyesület levele Németh Miklóshoz (1. rész) (OS)
|
1989. november 17., péntek - Németh Miklós Úrnak, a Magyar Köztársaság Miniszterelnökének Országunk sok gondja és baja mellett erőteljesen foglalkoztatja a közvéleményt a Budapest-Bécs Világkiállítás kérdése. Az utóbbi időben különösen felerősödtek a világkiállítást ellenző megnyilvánulások. Vannak, akik ezt nyíltan és egyértelműen teszik, mások látványos akcióval (a MÉSZ kivonulása) próbálják megkérdőjelezni a kormánybiztosság és az előkészítő bizottság létjogosultságát és eddigi tevékenységüket. Engedje meg Miniszterelnök Úr, hogy egy rövid történeti visszatekintés tükrében rámutassunk azokra a veszélyekre, amelyek jelenleg a Budapest-Bécs Világkiállítás megrendezését a magyar fél részéről súlyosan veszélyeztetik, és amelyek aggodalmunkra okot adnak. Emlékezetes, hogy a korábban létrehozott tárcaközi bizottság rövid működés után úgy szűnt meg, hogy az ott keletkezett szellemi tőke nem hasznosulhatott, és a kialakított koncepciók (pl. a helyszínt illetően) nem jutottak érvényre, sőt éppen a MÉSZ opponálása folytán a már határozatilag elfogadott és Budapest Főváros Tanácsa által is megerősített helyszín elvetésre került. Ennek ellenére a MÉSZ sajátos pálfordulásának lehettek tanúi a tévé nézői, amikor a Napzárta világkiállítással kapcsolatos fórumán a MÉSZ egyik képviselője az általuk kezdeményezett helyszíni pályázat meghirdetésével kapcsolatban utólag úgy vélekedett, hogy a helyszín kijelölése a kiíró feladatát képezte volna. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy társaságunk elnöksége és tagsága kezdettől ezt az álláspontot képviselte.) A megszűnt tárcaközi bizottság utódaként létrehozott kormánybiztosság nehéz helyzettel találta magát szembe. Az általa szervezett előkészítő bizottság gyakorlatilag a nulláról indult a már ismertetett okok folytán. Ebben a bizottságban döntő szerephez jutott a MÉSZ, amelyet 11 tag képviselt a helyszíni pályázatokat elbírálni hivatos zsűriben, részben döntéshozóként, részben szakértőként. (folyt. köv.)
1989. november 17., péntek 16:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|