|
|
|
|
- NDK-beli menekültek sorsa - 1. folyt.
|
Ebben az a közel sem újkeletű közlemény áll, hogy a Magyarországon tartózkodó keletnémet állampolgárok minden további nélkül visszatérhetnek nemcsak az országba, de munkahelyeikre és hivatásukhoz is. Különös visszatetszést keltett az újságírók körében a feljegyzés azon kitétele, miszerint a visszatérők számára szavatolják, hogy az NDK ügyvédi kamarájának tagjai jogsegélyben részesítik őket, és segítenek ügyeik képviseletében az államigazgatási szervek és a bíróságok előtt. A tájékoztatót követően szóba elegyedtem néhány menekülttel. Igen tragikusan érintette őket Horváth belügyminiszter tegnapi nyilatkozata, de ezért egyáltalán nem a magyar hatóságokat okolják, hanem egyedül az NDK-vezetést. Mindig is utáltuk, megvetettük őket - mondta egy drezdai szakmunkás, kihajolva ütött-kopott Skodája ablakán. Most viszont egyenesen gyűlölöm őket és mindent megteszek, hogy megrövidítsem ennek a gazember rendszernek az életét. Hogy miért nem az NDK-ban próbálta mindezt megtenni, csak legyintett, mintha nem is értené a kérdést. Egy berlini orvos a budapesti idegennyelvű napilapot, a Daily Newst olvasta buzgón. Épp Pozsgaynak a reformkörök találkozóján tartott beszédét bújta, s csak úgy mellékesen megjegyezte: látja eszembe nem jutna elmenni onnan, ahol ilyesmit ki lehet nyomtatni, majd hozzátette: felháborító, hogy megint kitolódik elutazásunk, de az is biztos és egészen biztos, hogy nem adnak vissza minket, és ez a legfontosabb. A hatóságok nagyon rendesek és rendes lakosság is. És valóban: magam is tanuja lehettem, hogy nemcsak a zugligeti templom melléképületeiben szállásoltak el keletnémeteket, de a környező lakóházak tulajdonosai közül is szinte mindegyik befogadott valakit. +++
1989. szeptember 5., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|