|
|
|
|
- Menekültek jogai - 1. folyt.
|
Felhívta a figyelmet arra, hogy ez a szervezet kiállíthat utazási dokumentumokat a menekültek számára és azután azt mondotta: "Ez egy olyan ügy, amelyben a Vöröskeresztnek önmagának kell döntenie. Ha azonban a kiutazási dokumentumok kibocsátása mellett döntene, ez ellen Magyarországnak nem lenne kifogása." A célzás félreérthetetlen, de jelenleg még nem biztos, hogy minderre a legfelsőbb vezetés is áldását adja-e. Ezért nem szabad megfeledkezni a második lehetőségről sem. Ez az volna, hogy Magyarország a menekültek NDK-ban kiállított dokumentumait újraértékeli és úgy értelmezi, hogy ezek feljogosítják őket az ország elhagyására. Tisztán jogi szempontok alapján Magyarországnak erre lehetősége lenne. Erre a Frankfurter Allgemeine Zeitung mai számában a nemzetközi jog nyugatnémet szakértője, Rosch (?) professzor is felhívta a figyelmet. Ez esetben Magyarországnak ki kellene jelentenie, hogy a polgári és politikai jogokról 1969-ben megkötött ENSZ-egyezményből fakadó kötelezettségei magasabb rendűek, mint az NDK-val ugyanebben az évben aláírt pótjegyzőkönyvből fakadó kötelezettségek. Ebben a jegyzőkönyvben jelentették ki ugyanis, hogy az NDK dokumentumok nem jogosítanak fel harmadik országba való kiutazásra. Mivel azonban az ENSZ-egyezményt Magyarország korábban ratifikálta, elsősorban ehhez kell magát tartania. Bármi legyen is a magyar döntés, jelenleg a legtöbb jel arra mutat, hogy e két lehetőség - Vöröskereszt útlevél vagy NDK személyigazolvány - egyikét fogják választani. Az NDK presztizsét, amelyre Magyarország továbbra is figyelmet fordít, mindkét megoldás kevésbé sértené, mintha Budapest elismerné azokat az útleveleket, amelyeket a mmagyarországi nyugatnémet követség állított ki az NDK polgárok számára. +++
1989. augusztus 31., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|