|
|
 |
|
 |
NDK - menekültek
|
Köln, 1989. augusztus 26. (DLF, Csak egy szóra) - Az NDK-ban
1992-től nem adnak ki személyi igazolványokat. Hogyhogy? Minek, ha
addigra ott úgyis, mindenki mindenkit ismer. A budapesti nyugatnémet
követség épületéből Nyugatra jutott, több mint száz NDK-polgár
példája azt mutatja, hogy a helyváltoztatás nem csupán az útípapírok
kérdése. Az az egyezség, amely nyugatnémet kívánságra a Nemzetközi
Vöröskereszt égisze alatt, magyar és osztrák kormányképviselők
között jött létre, az emberiesség példamutató gesztusa volt. Ha azt
hallottuk és olvastuk, hogy az eset nem lehet precedens,
hozzátehetjük: reméljük, nem lesz szükség további hasonló
megállapodásokra, legalábbis Magyarországon nem.
Kik kerestek menedéket az Izsó utcában és a Nógrádi utcában?
Elsősorban olyan menekülni szándékozó NDK-beliek, akiket menekülési
kísérletük közben legalább már egyszer feltartóztattak a magyar
közegek, és akiknek útipapírjaiban bélyegzővel dokumentálták a
határsértés szándékát. Akik a nagykövetség fedele alá menekültek, az
NDK hatóságainak megtorlásától tarottak, és még nem mertek bízni a
magyar közvélemény és a magyar kormány jóindulatában. Biztosak csak
Bonn támogatásában lehettek.
Reményeik teljesülését azonban csak Budapest emberséges döntése
tette lehetővé. Kelet-Berlin csak csütörtök este, akkor azonban
annál hangosabban, cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy az NDK
Magyarországot szeptember 1-jétől nyugati országként kezeli,
legalábbis ami polgárainak utazásait illeti. Ezek a híresztelések az
NDK-ból terjedtek el, mert azok számára, akik Kelet-Berlin
politikáját ismerik, hihetőnek tüntek, minden bizonnyal jelentős
mértékben járultak hozzá a menekültáradat felduzzadásához. (folyt.)
1989. augusztus 26., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|