|
|
 |
|
 |
- Német menekülők - 5. folyt.
|
Gyakorlatilag egy hét napra szóló vízummal utaztam
Magyarországra. Tudtam, hogy már nem térek vissza az NDK-ba. Voltak
pillanatok, amikor bizonytalan voltam. Például akkor, amikor bezárt
a nagykövetség, és amikor nem jutottam információkhoz. Amikor a
Máltai Segélyszolgálat is bekapcsolódott, akkor megint felcsillant a
remény. Aztán úgy alakult, hogy megkérdeztem egy volt NDK-st, aki
jelenleg Hamburgban él: utazhatok-e vele Sopronig, a határig. Igent
mondott. Összeszedtük a holmijainkat, két gépkocsival indultunk, egy
Hondával és egy Moszkviccsal.
Gyakorlatilag egészen a soproni határállomásig autóztunk. Két
kilométerre lehettünk az útlevélellenőrzéstől. A Moszkvicsot ott
hagytuk. A hondás a 13 személyt két részletben majdnem a határig
vitte, úgy 400 méterre lehettünk a határtól. Már sötét volt. Nem
sokkal azelőtt több rakétát lőttek fel, ami kissé elbizonytalanított
minket. A rakéták eléggé megvilágították a környéket.
Elhaladtunk egy benzinkút mellett, aztán az erdőn keresztül
200-300 méterre a határállomástól lehettünk, amikor egyszerre azt
hallottuk: Megállni
Megállni
Aztán lőttek. Kiabálás, kiáltások
hallatszottak. Csak figyelmeztető lövések voltak. A határőrök
elemlámpával kutatták át a környéket. Mi akkor már odaát voltunk.
Azt hiszem, hogy láttak minket, de nem akartak feltartóztatni.
- A beszámolókat kedd este rögzítettem. Azok közül, akikkel
beszélgettem, sokan már el is hagyták Schöppingent. Helyüket új
jövevények foglalták el. +++
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|