|
|
|
|
Derű és ború a határon
|
München, 1989. augusztus 25. (SZER, Forgószínpad) - Az NSZK lakossága szurkol a keletnémet menekülteknek: kinek, hogyan és mikor sikerül átjutnia Nyugatra. Az ugródeszka Magyarország, és ennek köszönhető, hogy hazánk nap-nap után a figyelem középpontjába került. A legutóbbi események tükrében félő, hogy a külföld felemás képet fest magának Magyarországról. Kohl kancellár kifejezi köszönetét, a bonni külügyminisztérium államtitkára dicshimnuszokat zeng budapesti tárgyalópartnereiről. Az osztrák határőrök tágranyílt szemekkel figyelik, miként szivárog át az egykori vasfüggönyön csoportosan vagy magányos farkasként az NDK-ból érkező turistahad. A Nemzetközi Vöröskereszt Budapest közreműködésével folyosót nyit a nyugatnémet követség megszállói előtt. A bécsi követségben és (...) a menekültek első gyülekező és fogadó helyén örömkönnyek hullanak, amelyek egyben a hála könnyei a segítőkész, vagy legalább a tapintatosan elnéző magyarok iránt. És azoknak sem kell kétségbeesniük, akik hátramaradtak, Zugliget még mindig a Jóreménység-fok. Bonni jelentések szerint a magyar hatóságok megígérték, senkit sem toloncolnak vissza, igyekeznek emberségesen megoldani mindenkinek a sorsát. A határon pedig ezután sem adják ki a tűzparancsot. A derűs légkört azonban fájdalmas sikolyként töri meg a hír, a magyar határőrök korántsem kesztyűs kézzel, hanem gumibottal, puskatussal bánnak a menekülőkkel: "Úgy vadásztak ránk, mint a nyulakra, ütöttek, vertek a gumibottal. Amit műveltek, az a Gestapóra emlékeztetett" - idézi a DPA nyugatnémet hírügynökség a kárvallottakat, akiket szökési kísérlet közben leptek meg a katonák. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|