|
|
|
|
NDK menekültek
|
Köln, 1989. augusztus 12. (DLF, Csak egy szóra) - A hamarosan 40 esztendős NDK, az első német munkás-paraszt államot, amint azt az ottani uralkodó osztály tagjai mindmáig titulálják, ahol mindenkor, nemrégiben is, ha kell ... hamisítás segítségével is mesés választási eredményeket ér el az NSZEP, nos ennek a demokratikusnak aposztrofált NDK-nak alapítása óta nem kevesebb, mint három millió-nyolcszázezer ember fordított hátat. 1961 augusztus 13-ig viszonylag könnyűszerrel és kényelmesen Kelet-Berinből a gyorsvasúton, vagy a Metrón akár nagyobb motyóval is át lehetett jutni Nyugat-Berlinbe és onnan a légihídon a Szövetségi Köztársaságba. 1960-ban és különösen 1961 nyarán oly hatalmas tömegek hagyták el a Walter Ulbricht által, Nyikita Hruscsov kegyelméből kormányzott NDK-t, hogy a kelet-berlini vezetés szorult helyzetében drasztikus módszerhez folyamodott. Drótkerítéssel, majd betonfallal határolta körül birodalmát. Így a fallal együtt örökölte később Ulbrichtól az NDK-t Erich Honecker a fal építőmestere. Az NDK befalazott polgárai közül 1961 augusztus 13-ika óta csak szolgálati útra küldött, nyugati hozzátartozóik temetésére utazó, vagy már nyugdíjas korban lévő személyek távozhattak rövidebb-hosszabb időre külföldre. Sokan nem tértek vissza, hiszen nem tudhatták kapnak-e még egyszer kiutazási engedélyt. Aki nem boldogult a rideg bürokráciával, annak csak a műszaki zárral, önműködő műberendezésekkel ellátott, katonákkal és kutyákkal őriztetett falon való áthatolás, a Balti tenger, vagy a Fekete tenger partvidéke, a magyar-jugoszláv, vagy a magyar-osztrák határ maradt. Menekülési kísérlet közben, elsősorban Kelet-Berlin tűzparancsa következtében, amely újabban csak egyenruhában menekülők ellen alkalmazható, százak vesztették életüket. Az NDK 40 év alatt látszólag normális reálszocialista országgá fejlődött. Még a dűledező óvárosok is rendezettnek tünnek, mindenkinek fedél van a feje felett, van mit enni, nincs kimutatott munkanélküliség, nincs koldus. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|