|
|
|
|
Magyar belügyi bánásmód - menekültügyekben
|
München, 1989. augusztus 11. (SZER, Magyar híradó) - Ma délelőtt Gadó György jelen volt a Népköztársaság úti Lukács cukrászdában, ahol ugyanezekről a kérdésekről a Helsinki Bizottság és a Független Menedékbizottság tartott sajtótájékoztatót. - A téma ezúttal ugyanaz volt, mint tegnap a Belügyminisztérium által rendezett sajtótájékoztatón, vagyis a Magyarországról hazájukba visszatérni nem kívánó keletnémet állampolgárok ügye. Hogy ez mennyire magyar ügy is, azt szemléltette a példa, amelyet Fényi Tibor Menedékbizottság képviseletében ismertetett. Egy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár, aki odaát aláírásokat gyűjtött egy emberi jogi felhívásra, a zaklatások elől hozzánk távozott, és írásban kért menedéket a rendőrségen. A válasz kurtán és indoklás nélkül: nem. Az irásabn és szóban közölt döntés után ezt magyart kiutasították. Elmondta Fényi Tibor azt is, hogy értesülések szerint a külföldieket ellenőrző magyar hatóság, a KEOKH több csehszlovák állampolgár után nyomoz, akiket korábban szintén kiutasítottak, megtagadva tőlük a menedéket. A Magyarországon át Nyugatra igyekvő NDK-állampolgárok esete sem egyszerűen egyszerűen két ország ügye, amint a BM állítja, hanem olyan emberi jogi kérdés, amit az idevonatkozó nemzetközi egyezmények szerint kellene megoldani. Maguk a magyar hatóságok is ilyen megoldást tartottak kívánatosnak, amikor erdélyi magyarok a szófiai magyar nagykövetségre menekültek. Miért igyekeznek hát most a keletnémet emigránsok ügyét pusztán az NDK és Magyarország kétoldalú megállapodása alapján kezelni? Az az önkényes eljárás, amelyet a BM a keletnémetekkel szemben alkalmaz, reánk magyarokra is visszaüthet. Tavaly a a rendőrség 1600 embert adott ki, vagyis toloncolt vissza Romániába, és ki mondhatja meg hány volt közöttük ártatlanul üldözött, vagy pusztán magyarsága miatt hátrányt szenvedő ember. A BM ugyanis saját hatáskörében dönt az ide menekülők sorsáról, és a döntés ellen nincs fellebbezés. Ugyanakkor a kérelmezőket senki sem tájékoztatja előre jogaikról, a menedékjog megszerzésének vagy a továbbutazásnak a lehetőségéről. Ebben a vonatkozásban csak annyit tudhatnak, amennyit a rendőrségen esetleg mondanak nekik, de szakszerű és hiteles, társadalmilag ellenőrzőtt írásos dokumentumot nem adnak a kezükbe. A BM szerint nincs pénz rá. (folyt.)
1989. augusztus 11., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|