|
|
|
|
Reformműhely tanácskozás Kecskeméten (11. rész)
|
A vitában 14-en kértek szót. A többiek viszont az idő rövidsége miatt már nem kaphattak lehetőséget nézeteik elmondására. A felszólalók szinte kivétel nélkül foglalkoztak a Magyar Szocialista Munkáspárt jövőjével, és a soron következő népképviseleti, tanácsi választásokon való esélyeivel. Ezzel kapcsolatban élesebb vagy mérsékeltebb hangnemben egyöntetűen bírálták a pártvezetés tevékenységét, és ezzel párhuzamosan a következetlen, kapkodó kormányintézkedéseket. Egyesek a párt reformképtelenségéről is szóltak, és bírálták a különböző szintű apparátusok működését. Többen aláhúzták a sztálini típusú modell felváltásának szükségességét, a piacgazdálkodás és a parlamenti demokrácia kiépítésének fontosságát. Hangsúlyozottan került szóba a párton belüli reformerők szerepe, a reformszárny további sorsa. A többség egyetértett azzal, hogy a jelenlegi súlyos politikai válságból nem a kiválás a kivezető út, a szakadásig - ami remélhetőleg elkerülhető - még van több, fontosabb teendő. Ezek sorában például feltétlenül szembe kell nézni a pártnak saját múltjával, s nem csupán az előző négy évtized, hanem a későbbi időszakok, sőt az elmúlt egy esztendő értékelésével is. Tisztázni kell a párton belüli irányzatokat és platformokat, párbeszédet kezdeni a más politikai nézeteket valló szervezetek reformhíveivel. A felszólalók egyöntetűen úgy fogalmaztak, hogy a tisztánlátás érdekében elengedhetetlen egy rendkívüli pártkongresszus összehívása. Központi témaként került elő a vitában a reformkörök szerveződése. Elhangzott, hogy ez a párton belüli és párton kívüli reformereket tömörítő mozgalom jelenleg bizonyos mértékig a párt szervezeti szabályzatával ellentétesen működik. A szabályzaton mindenképpen változtatni kell, s valódi nézetszabadságra van szükség. Olyan platformszabadságra, amely lehetőséget ad a horizontális szerveződésre, s arra, hogy a kisebbség véleménye nyilvános hirdetésével tömegeket nyerhessen meg, álláspontjához többséget toborozzon. Többen szóltak arról, hogy a közelmúlt hibás gazdaságpolitikája és a kormányintézkedések széles rétegekben váltottak ki ellenérzést a reformmal szemben. A reformmozgalom - mutattak rá a felszólalók - éppen azt célozza meg, hogy a válságból katasztrófák nélkül, viszonylag a legkisebb veszteséggel találjuk meg a kivezető utat, de ha az emberek széles tömegében az tudatosul, hogy a rosszul végrehajtott részreformok csak hátrányokkal járnak, akkor reformellenessé válnak. (folyt.köv.)
1989. április 15., szombat 21:35
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|