|
|
 |
|
 |
Embargó feloldásig Németh Miklós hágai beszéde (1.rész)
|
Elnök Úr
Hölgyeim és Uraim
Ha ilyen sok állam- és kormányfő találkozik mint itt, az a
közvélemény számára általában azt jelenti: fontos államügyekről van
szó. Ez a közhely jelenlegi konferenciánk célját és tartalmát
illetően viszont nem állja meg a helyét. Itt Hágában nem
államügyekről, nem két- vagy sokoldalú nemzetközi politikáról, hanem
az emberiség jövőjéről, sorsáról van szó.
Az emberiség múltja hosszú és ezt a múltat a Föld különböző
térségeiben élő népek viszonylag elkülönülten élték meg. A jövő
azonban már közös, és hogy milyen hosszú lesz, csak tőlünk, az egyes
embertől és az emberiségtől függ. Attól az embertől, aki öntudatra
ébredése áta az élővilág legtökéletesebb lényének tartja magát; aki
büszke öntudattal hirdeti, hogy képes uralma alá hajtani a
természetet és hatalmában áll azt megváltoztatni; s aki ezt - sajnos
önmérséklet nélkül - meg is tette, nem véve észre, hogy fölényes
gőgje, rövidlátó önzése öngyilkos útra sodorta.
Azért jöttünk itt össze, hogy közösen keressük a visszafordulás
lehetőségét erről az útról. Az ember szeret szabadon dönteni. Ha
életben akar maradni, a természeti környezettel való kapcsolatában
többé már nem dönthet szabadon. Kényszerhelyzetben van, de ezt a
kényszert sietve vállalnia kell. Nincs veszteni való időnk.
Hogy jövőnk jó irányba forduljon, alapvetően meg kell
változtatnunk gondolkodásunkat, politikánkat és gyakorlati
cselekvésünket. Együtt kell működnünk. A probléma globális, nem
találhatunk rá megoldást, ha külön-külön próbálkozunk. A rövid távú
nemzeti, gazdasági érdekek oltárán nem áldozhatjuk fel az emberiség
közös jövőjét.
A világon számos vallás, ideológia és hit van, ami elkülönítette
és megosztotta az emberiséget. Legyen egy közös vallásunk és hitünk,
ami összekapcsol bennünket: a földi élet feltételeinek megóvása.
Ennek az összekapcsoló erőnek kell uralnia a világ sorsát
befolyásolni képes politikai és gazdasági hatalmakat éppúgy, mint
egy termelési technológia megválasztásáért felelős szakembert. Ez
gyökeres szemléletváltozást követel, az oktatás alapjaitól kezdve
egészen a nemzeti érdek újraértelmezéséig. (folyt.)
1989. március 11., szombat 11:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|