|
|
 |
|
 |
Ismét előkerült a gyalázka - Kézzel aratják a nádat
|
1989. február 12., vasárnap - A Velencei-tónál ismét előkerült
az ősi nádvágó szerszám, a gyalázka. Újbóli használata azért vált
szükségessé, mert a tavat borító vékony jégréteg lehetetlenné teszi
a nagyteljesítményű gépek munkáját, a hasadozó jégtáblák éles szélei
ugyanis megsértik a masinákat, tönkreteszik különleges, s nagyon
drága kerékgumiaikat. A téli betakarítást végző Sárszentmihályi
Állami Gazdaság éppen ezért kézi munkásokat toborzott. Harmincan
vállalkoztak a nehéz, s nagy ügyességet igénylő munkára. Néhány
évtizede ugyan még százaknak adott kenyeret telente a nádvágás a
Velencei-tónál, de ma már csak kevesen értenek a hosszú nyelű,
rövid, egyenes kaszára emlékeztető gyalázka használatához.
A nádra nagy szükség volna. A gazdaság működési területén - a
Velencei-tavon, a Balaton egy részén és az alföldi halastavakon -
kétmillió kéve levágását tervezték az idén. S bár már túljutottak az
aratási időszak felén, eddig csak 700 ezer kévét sikerült
betakarítaniuk. A következő hetekben mindenképpen gyorsítaniuk
kellene a munkát, hiszen teljesíteniük kell exportkötelezettségüket.
Azért is fontos volna lehetőleg minél nagyobb területről learatni a
száraz vízinövényt, mert annak ,,lábon maradása,, rontja a tó
vízminőségét, növeli a víz szervesanyag tartalmát.
A kézi aratók főként csak a nádszéleket tudják vágni, ám ha
elolvad a jég, ismét munkába állítják a gépeket, ezek ugyanis tudnak
úszva is dolgozni. (MTI)
1989. február 11., szombat 21:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|