|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Németh Miklós Moszkvában
|
![](../img/spacer.gif)
(Kasza László) München, 1989. március 4. (SZER, Világhíradó) - A szovjet vezetés általában és Gorbacsov különösen áldását adta a Magyarországon végbe menő változásokra, beleértve a politikai reformokat is. A lényeget tekintve ilyen értelemben számolt be a Ferihegyi repülőtéren Németh Miklós kormányfő moszkvai tárgyalásairól. A megnyugtatás kedvéért hozzáfűzte: 1956 értékelése is szóba került a megbeszéléseken, és Gorbacsov helyeselte a dolgot, mondván, hogy elemi kötelesség a múlttal való szembenézés. Csupán azt az észrevételt tette, hogy a múlt vizsgálata nem vonhatja el a figyelmet a jelen problémáiról és feladatairól. Mindez nagyon szépen hangzik, sőt még megnyugtatóan is hangzana, amennyiben nem állna rendelkezésre néhány történelmi tapasztalat. Különösen kettőt érdemes emlékezetben tartani. 1956 októberének legvégén, amikor a magyar forradalom győzelme már bekövetkezett, nyilvánvalóan annak hatására a Szovjetunió kommunista pártja rendkívül bíztatóan hangzó nyilatkozatot bocsátott világgá a kommunista pártok egymás közötti jövőbeni viszonyáról a kölcsönös egyenlőség, a be nem avatkozás elve alapján, elismervén az úgymond nemzeti sajátosságok jogos különbözőségét. Mindezt akkor sokan úgy értelmezték, mint a magyar forradalom győzelmének elfogadását és az abból adódó következtetések levonását. De mint tudjuk, csupán néhány napig állt módjukban így értelmezni. Valami hasonló történt 12 évvel később, 1968-ban, a nagy reményekkel övezett pozsonyi találkozón, ahol nemcsak Brezsnyev, de a varsói paktum egész politikai vezérkara ünnepélyes megállapodás formájában adta áldását a Prágai Tavaszra és mindarra, amit megvalósított, a Dubcek vezette reformpolitikára. Néhány héttel később az áldást osztók hadseregeinek közös bevonulása érzékeltette, hogy ennek a megállapodásnak mennyi volt az értéke. Mindezzel nem azt kívánom sugallni, hogy a megnyugtató nyilatkozatok feltétlenül fenyegetést jelentenek. Az is kétségtelen, hogy Hruscsov és Brezsnyev, illetve másrészt Gorbacsov közé nem lehet egyszerűen egyenlőségjelet tenni, de eléggé nyilvánvaló, hogy a megnyugtató szavak önmagukban édeskeveset mondanak. A magyarországi politikai átalakulás folyamata még éppen csak kezdetét vette, és bizonyosra vehetjük, hogy számos nehéz próba kíséri majd további kifejlődését. És egyúttal ezek lesznek a szovjet vezetés, illetve Gorbacsov próbái, amelyeken a mostani megnyugtatónak szánt állásfoglalás igazi hitelét is le lehet majd mérni. +++
1989. március 4., szombat
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|