|
|
 |
|
 |
(Szerk.: Keret később). Embargó feloldásig Németh Miklós - pohárköszöntő 1. rész
|
Moszkva, 1989. március 3. péntek (MTI-tud.) - Örömmel fogadtam és köszönöm a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa meghívását. A találkozásra nagy vágyakozással készültem - mondta bevezetőben. Látogatásom a szovjet és magyar kormányfők hagyományos találkozói szorába illeszkedik, de úgy érzem, sem a kor körülményei, sem a megbeszélések tárgya és szelleme nem minősíthető hagyományosnak.
Napjaink történelmét, történelmünk hétköznapjait sokkal inkább a
számos rossz hagyománnyal való szakítás jellemzi. A szakítás
fájdalmas, újat a világra hozni pedig mindíg is gyötrelmes volt.
Mindnyájan tanúi és egyben cselekvő részesei vagyunk a mostani
sorsfordító és történelemformáló időknek. Önök is és mi magyarok is
a holtpontról kívánunk elmozdulni a megújulásra képes szocialista
modell kiépítése felé.
A modernizálás most a szocializmus átfogó reformját igényli. Ez
a Szovjetunió népeinek és a magyar népnek egyaránt igénye. A magyar
kormányzat legfőbb törekvése, hogy nemzeti összefogást szervezzen az
új magyar szocialista modellt kiépítő reformprogram köré.
Mint miniszterelnök, a cselekvőképességet a társadalomban, a
pártban és a különböző politikai szervezetekben egyaránt fellelhető
reformerők összefogásával és középpontba állításával kívánom
biztosítani. Csak a reformcentrum megszervezésével kerülhető el az
erők polarizálódása, a megosztottság, az öncélú pártoskodás.
Meggyőződésem, hogy a modernizálás csak rendezetten haladva, a
reformok útján járható végig. Ezen az úton én a magyar-szovjet
kapcsolatok, a szövetség erősítésének óriási lehetőségeit látom.
Esélyt arra, hogy mind Magyarországon, mind a Szovjetunióban önálló,
sajátosan népi-nemzeti tartalmú szocialista modelleket építsünk ki,
hogy megreformáljuk a szocialista országok közötti politikai,
gazdasági, kulturális és katonai kapcsolatokat, hogy megszabaduljunk
a kapcsolatainkat a múltban terhelő minden ballaszttól.
Meggyőződésem, hogy a népeink ezt várják tőlünk, és ez az elvárás
bennünket együttműködésre, reformra és negújulásra kötelez. (folyt.)
1989. március 3., péntek 09:52
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|