|
|
|
|
A világkiállítás előkészületei
|
München, 1989. november 27. (SZER, Késő esti mai nap) - Világkiállítás és olimpia rendezése ritkán nyereséges, de vállalása mindenesetre szilárd anyagi alapokat tételez fel. Kemény István jegyzetében a Bécs-Budapest Világkiállítás tervezett megrendezéséhez fűz gondolatokat. - A képviselők egyelőre nem fogadták el a világkiállításra vonatkozó előterjesztést. Jól tették. A Heti Világgazdaság november 18-iki számában joggal állapította meg Makara Klára, hogy döntésüket az ügyben érdekeltek ígéretei alapján kellett volna meghozniok. Még tavasszal határozta el a parlament, hogy végleges állásfoglalását novemberre halasztja, annak érdekében, hogy gondosan tanulmányozhassa a költségeket és a várható eredményeket, illetőleg az ugyancsak előre látható negatív következményeket. Azóta fél év telt el, de a parlamenti ülésszak kezdetéig a képviselőkhöz csak a kormánybiztos hangzatos szövege jutott el. Somogyi László megrendelésére november 15-ikére szakértői tanulmány készült az exporól. A megrendelés címzettje a COPINT-DATORG volt, a munkacsoport vezetője Greskovics Béla, tagjai a COPINT, a Közgazdasági Intézet, a Gazdaságkutató Intézet, a Világgazdasági Intézet és a Statisztikai Hivatal munkatársai. A Magyar Nemzet november 21-iki számából értesültem arról, hogy a képviselők nem kapták meg a tanulmányt és még ismertetést sem főbb újításairól. Nyilvánvalóan azért nem, mert - mint az újság említett cikkéből és a Magyar Hírlap november 24-iki számából kiderül - a tanulmány következtetései ellentétben állnak a kormánybiztosi előterjesztés szövegével. (folyt.)
1989. november 27., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A világkiállítás előkészületei - 1. folyt.
|
Ezen az ülésszakon tehát a parlament tagjainak néhány újságcikken kívül csak az az előterjesztés állt rendelkezésére, amely Makara cikke szerint elnagyolt számításokat és jól hangzó ígéreteket tartalmaz. E durva számítások szerint a minimálisan elfogadható színvonalú megrendezéshez 1988-as árakon számítva 140 milliárd forint beruházásra van szükség. Ebből az összegből az állami költségvetés 1995-ig 20 milliárdot tud fedezni. További 80 milliárdot remélnek elsősorban a külföldi, másodsorban a hazai vállalkozó tőkétől, ez azonban csak reménybeli pénz. A hiányzó 40 milliárd előteremtésére még remény sincs. E számok mérlegelésénél mindenekelőtt arra kell gondolni, hogy még soha nem rendeztek világkiállítást, vagy bármi hasonló dolgot, ami ne került volna sokkal többe, mint amennyit előirányoztak. Tapasztalatainkból tudjuk, hogy ez nálunk méginkább így lesz, tehát nem 140 milliárd, hanem sokkal több. A második meggondolandó körülmény a reménybeli 80 milliárd. Ismerjük már a magyar vezetők reménykedéseit. Bizonyosak lehetünk abban, hogyha a kormánybiztos 80 milliárdban reménykedik, akkor a tényleges pénz ennél jóval kevesebb lesz. A harmadik meggondolandó a hiányzó 40 milliárd. Felfoghatatlan, hogy ilyesmit hogyan lehet előterjeszteni. Ime a terv. Hiányzik 40 milliárd, de azért fogadjátok el. Hogyan lehetne ezt elfogadni? E meggondolások alapján valóban abszurd az a mondat, amelyet Makara az előterjesztésből idéz. Idézem én is: "A valóban fennálló pénzügyi bizonytalanság ellenére a világkiállítás mellett szóló érvek a pozitív döntés oldalára billentik a mérleget." (folyt.)
1989. november 27., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A világkiállítás előkészületei - 2. folyt.
|
Makara ezt úgy kommentálja, hogy az expo valóban pozitív lenne egyeseknek, tudniillik hasznára lenne az előterjesztőknek és az üzletben résztvevő érdekcsoportoknak. A számlát viszont a magyar nép fogja fizetni. A hiányzó 40 milliárdot, a 140 milliárd fölötti költségtöbbletet, a reménybeli 80 milliárd és a valóság közötti különbözetet és természetesen a költségvetésből fedezendő 20 milliárdot. Hiszen ki fizetné a költségvetés kiadásait, ha nem a nép? Az előterjesztés elfogadásával tehát a képviselők Magyarország lakóinak további sanyargatását szavazták volna meg. Csak reménykedem, hogy felelősségérzetük nem alszik ki decemberre sem. Bizonyos, hogy egy prosperáló ország előnyöket is várhat egy világkiállítástól, a mienk sajnos nem prosperál, hanem a szakadék szélén tántorog. Csak még egy ilyen lökés kell ahhoz, hogy bele is hulljon. +++
1989. november 27., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|