|
|
|
|
Társaság a Világkiállításért Országos Egyesület levele Németh Miklóshoz (1. rész) (OS)
|
1989. november 17., péntek - Németh Miklós Úrnak, a Magyar Köztársaság Miniszterelnökének Országunk sok gondja és baja mellett erőteljesen foglalkoztatja a közvéleményt a Budapest-Bécs Világkiállítás kérdése. Az utóbbi időben különösen felerősödtek a világkiállítást ellenző megnyilvánulások. Vannak, akik ezt nyíltan és egyértelműen teszik, mások látványos akcióval (a MÉSZ kivonulása) próbálják megkérdőjelezni a kormánybiztosság és az előkészítő bizottság létjogosultságát és eddigi tevékenységüket. Engedje meg Miniszterelnök Úr, hogy egy rövid történeti visszatekintés tükrében rámutassunk azokra a veszélyekre, amelyek jelenleg a Budapest-Bécs Világkiállítás megrendezését a magyar fél részéről súlyosan veszélyeztetik, és amelyek aggodalmunkra okot adnak. Emlékezetes, hogy a korábban létrehozott tárcaközi bizottság rövid működés után úgy szűnt meg, hogy az ott keletkezett szellemi tőke nem hasznosulhatott, és a kialakított koncepciók (pl. a helyszínt illetően) nem jutottak érvényre, sőt éppen a MÉSZ opponálása folytán a már határozatilag elfogadott és Budapest Főváros Tanácsa által is megerősített helyszín elvetésre került. Ennek ellenére a MÉSZ sajátos pálfordulásának lehettek tanúi a tévé nézői, amikor a Napzárta világkiállítással kapcsolatos fórumán a MÉSZ egyik képviselője az általuk kezdeményezett helyszíni pályázat meghirdetésével kapcsolatban utólag úgy vélekedett, hogy a helyszín kijelölése a kiíró feladatát képezte volna. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy társaságunk elnöksége és tagsága kezdettől ezt az álláspontot képviselte.) A megszűnt tárcaközi bizottság utódaként létrehozott kormánybiztosság nehéz helyzettel találta magát szembe. Az általa szervezett előkészítő bizottság gyakorlatilag a nulláról indult a már ismertetett okok folytán. Ebben a bizottságban döntő szerephez jutott a MÉSZ, amelyet 11 tag képviselt a helyszíni pályázatokat elbírálni hivatos zsűriben, részben döntéshozóként, részben szakértőként. (folyt. köv.)
1989. november 17., péntek 16:06
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Társaság a Világkiállításért Országos Egyesület levele Németh Miklóshoz (2. rész) (OS)
|
A lehetséges három helyszín időközben - a bizottság teljes egyetértésével - újabb helyszínnel (Dél-Pest) bővült, melyet felülről kezdeményezve, utólag fogadtattak el a főváros tanácstestületével. Egyébként a kormánybiztosságot éppen a MÉSZ korábbi erőteljes és ellentmondást nem tűrő állásfoglalása terelte arra a kényszerpályára, amely a helyszín kiválasztására irányuló pályázat kiírásához vezetett. Magának a kiírásnak, a kiírás módjának, formájának és tartalmának meghatározásában a zsűriben helyet foglaló MÉSZ-tagoknak döntő szerepük volt. Akkor még teljes egységben támogatták a kormánybiztosság koncepcióját. Ez abban is megnyilvánult, hogy habozás nélkül lesöpörték az asztalról társaságunk írásban is előadott javaslatát, mely egy széles spektrumú független (profi) szakértői teamre bízta volna a világkiállítás szervezési és kivitelezési teendőit, az előkészítéstől a megvalósításig. Olyan külföldi szakértők bevonását is javasoltuk, akik már gyakorlatot szereztek korábbi világkiállítások létrehozása során. Társaságunknak a zsűriben szakértőként résztvevő képviselői az itt tárgyalt témával kapcsolatban jogosan helytelenítették azt is, hogy egy szakma (építész) sajátítsa ki a világkiállítás ügyét. Az előadottak után arra a végkövetkeztetésre jutottunk, miszerint semmilyen ürüggyel nem engedhető meg, hogy a jelentős energiákat és anyagiakat mozgósító, és ha nem is kifogástalanul működő kormánybiztosságot felelőtlen lobbizók felrobbantsák. Ennek bekövetkezése esetén ugyanis az előkészítő munka folyamatossága bizonyosan megszakadna, és most már valóban behozhatatlan időhátrányba kerülne a világkiállítás ügye. A folyamatosság és az operativitás fokozása érdekében éppen ezért javasoljuk, hogy fővárosi szintén is létesüljön egy szakemberekből álló főbizottság, mely a kormánybiztossággal kooperálva érvényesíthetné a főváros szempontjait a világkiállítás sikeres megvalósítása érdekében. Ismételten tisztelettel felhívjuk a Miniszterelnök Úr figyelmét a ,,Társaság a Világkiállításért,, Eyesület ez év augusztus 16-án kelt, Önhöz is elküldött levelének tartalmára, miszerint elengedhetetlenül fontos, és halasztást nem szenvedhet egy olyan - az előbbiekben is említett - ,,profi,, előkészítő bizottság létrehozása, amely különböző szakmák legkiválóbb képviselőit tömörítve jogosult az azonnali és felelős döntésekre, s mely tagjainak erkölcsi és szakmai alkalmasságához a kétség gyanúja sem férkőzhet. (folyt. köv.)
1989. november 17., péntek 16:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Társaság a Világkiállításért Országos Egyesület levele Németh Miklóshoz (3. rész) (OS)
|
Kérjük Miniszterelnök Urat javaslatunk megfontolására azzal, hogy készek vagyunk szükség esetén érveink bővebb kifejtésére is, amennyiben Miniszterelnök Úr ezt indokoltnak tartaná. Budapest, 1989.november 16. Barcza Egon elnök (OS)
1989. november 17., péntek 16:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (12.22-12.24) - A temesvári szikra
"László Temesvárott végzést kapott kézhez, amelyben felszólították, hogy haladéktalanul adja át hivatalát, költözzön ki a lelkészi lakból, és távozzon a szilágysági Menyőre, egy Isten háta mögötti kis faluba, kijelölt új lelkészi állását elfoglalni. Tőkés persze nem ment, s ekkor magukat részegnek tettető provokátorok saját házában bántalmazták. Szerencsére hároméves kisgyermekét álruhában belopódzó édesapja (idősebb Tőkés István lelkész - a szerk.) magával vitte Kolozsvárra, majd Edit - László hitvese - szüleihez, Désre. Legalább a kisgyermek biztonságba került. A hívek, először tucatnyi, majd már több száz ember, élőláncot alkottak a paplak körül, testükkel akadályozva, hogy a lelkészt kilakoltassák."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|