|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az FKGP tiltakozása
"A Független Kisgazdapárt tiltakozik ez ellen a sztálinista, a
pártállam szájíze szerinti ,,törvényesség,, ellen. Őseink földjéért
morzsákat (4 évi földjáradék
) hullattak, ami megcsúfolása a
tulajdonnak, a tulajdon megváltásának.
A megalázott, kizsákmányolt parasztság és utódaik nevében
tiltakozunk e rablás törvényesítése ellen
Követeljük a tulajdonjog helyreállítását, a tulajdonjog
törvényes garanciáit, valamint a kialakuló piaci viszonyoknak
megfelelően tisztességes haszonbért és vételárat (azoknak, akik el
akarják adni földjüket). "
DLF:
A stuttgarti főrabbi a budapesti zsidóság helyzetéről
"Johannes Barta, stuttgarti
főrabbi, akivel a budapesti zsidóság jelenlegi életfeltételeiről,
vallási és kulturális aktivitááról Susanna Gálde beszélgetett.
- Budapest és Jeruzsálem testvérvárosok lettek. A másik még
fontosabb hír, hogy Magyarország - 22 évi szünet után - ismét
felvette a diplomáciai kapcsolatot Izraellel. Miről van itt szó?
- A magyar zsidóság - ami itt fontos -, mint ahogy a magyarság
politikailag is, a demokrácia felé vezető úton - Izraelre talál.
- Budapesten restaurálják a nagyzsinagógát. Ki fogja ezt
valójában finanszírozni?
- Egy részét az óriási költségeknek maga a magyar állam. Egy
másik kis részét Budapest, s a legnagyobb részét az amerikai és más
nyugat-európai zsidó intézmények. Főképpen az Emanuel Alapítvány,
Tony Curtis kezdeményezésére."
|
|
|
|
|
|
|
- Újévi publicisztika - 1. folyt.
|
De most mindezekről nem akarok beszélni. Csak arról, hogy megint valaminben élenjáró nemzet vagyunk. No nem valamai nagy dologban, csak annyi az egész, hogy nálunk rendezik meg újra egész Európa legnagyobb szilveszteri buliját, a Sportcsarnokban.
Mindez kezdődik az óév utolsó napján reggel 9 órakor, s a résztvevők egyenesen az újévbe buliznka át. Ha egy cinikus ülne most a helyemben a mikrofon elött, azt monddaná: "Naná, az új évben szüksége is lesz ennek az országnak a bulikra." - de én nem vagyok hivatásos cinikus. Csak azt mondom, egy profanizált idézettel élve, amíg ez az ország mulatni és örülni tud, a csődöknek kapui sem vesznek erőt rajta.
Mindez persze csupán akkor érvényes ha tudománsul vesszük helyzetünket, s nem hisszük azt, hogy most már csupán a nevetés az élet. Az ellentétes pólusok ismerete és bírása adja meg a teljességet. Aki örülni tud, annak kell tudnia sírni is. Aki pedig összébb kell húzza a nadrágszíjat, az karcsúbb lesz, s ez által csinosabb is. Most Önök azt mondhatnák ott a rádiók elött, mégis csak cinikus vagyok. Szó sincs róla, csupán realista.
A bulizásban már elsők vagyunk, a bajokban nem. Nézzünk csak körül sors- és országtársaink házatáján. Mindegyiknél még nagyobbak a bajok. Nagyobb a nyomor, nagyobb az infláció, az áremelkedés. Amiben viszont mi nagyobbak vagyunk, az a türelmetlenség, az elvárások. Ebben valószínűleg miénk a dobogó legfelsőbb foka. De hát ezer év történelmi beidegződése, majd félévszázad kifosztottsága, becsapatottsága, félrevezetett hite, majd hitetlensége, mócsingos gulyáskommunizmusa után el kell fogyasztanunk az egykori mócsing egykori üres levét is mielött újra lehetne majd tölteni a tálakat. (folyt.)
1990. december 31., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|