 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az FKGP tiltakozása
"A Független Kisgazdapárt tiltakozik ez ellen a sztálinista, a
pártállam szájíze szerinti ,,törvényesség,, ellen. Őseink földjéért
morzsákat (4 évi földjáradék
) hullattak, ami megcsúfolása a
tulajdonnak, a tulajdon megváltásának.
A megalázott, kizsákmányolt parasztság és utódaik nevében
tiltakozunk e rablás törvényesítése ellen
Követeljük a tulajdonjog helyreállítását, a tulajdonjog
törvényes garanciáit, valamint a kialakuló piaci viszonyoknak
megfelelően tisztességes haszonbért és vételárat (azoknak, akik el
akarják adni földjüket). "
DLF:
A stuttgarti főrabbi a budapesti zsidóság helyzetéről
"Johannes Barta, stuttgarti
főrabbi, akivel a budapesti zsidóság jelenlegi életfeltételeiről,
vallási és kulturális aktivitááról Susanna Gálde beszélgetett.
- Budapest és Jeruzsálem testvérvárosok lettek. A másik még
fontosabb hír, hogy Magyarország - 22 évi szünet után - ismét
felvette a diplomáciai kapcsolatot Izraellel. Miről van itt szó?
- A magyar zsidóság - ami itt fontos -, mint ahogy a magyarság
politikailag is, a demokrácia felé vezető úton - Izraelre talál.
- Budapesten restaurálják a nagyzsinagógát. Ki fogja ezt
valójában finanszírozni?
- Egy részét az óriási költségeknek maga a magyar állam. Egy
másik kis részét Budapest, s a legnagyobb részét az amerikai és más
nyugat-európai zsidó intézmények. Főképpen az Emanuel Alapítvány,
Tony Curtis kezdeményezésére."
|
|
|
|
|
|
 |
Mit hozott 1990.
|
----------------
München, 1990. december 29. (SZER, Földközelben) - Rajki László:
Rohamosan közeleg Szilveszter, búcsúzóban az Ó-esztendő, hogy
átadja helyét az újnak. Ez a számadások, a tervezgetések, a
fogadkozások időszaka. Mit hozott 1990 ? Mit vártunk, reméltünk, mi
valósult meg ezekből ? Hogyan alakul a tartozik- és a követel oldal,
tesszük fel magunknak a kérdést a saját kis- vagy nagy családunk,
közösségünk sorsát, helyzetét mérlegelve. Bevallom tavaly ilyenkor
mégcsak álmodni mertem arról, hogy ilyen hatalmas politikai
változások történnek egy év alatt kontinensünk illetve
Magyarországon. Csupán reméltem, hogy 14 esztendő után idén először
hazalátogathatok, személyesen is megtapasztalhatom az élet
mindennapjait, ünnepeit, a múlt, jelen, jövő fény és árnyoldalait.
1990 a rendszerváltás esztendejeként vonul be történelmünkbe.
Örök időkre megbukott a kommunizmus minden formája, négy és fél
évtized után végre felszabadultunk az idegen elnyomás-, a diktatúra
alól, kivonulóban a megszállók, visszanyertük függgetlenségünket,
visszaindulhattunk az Európába vezető úton, és számos vonatkozásban
hozzájárultunk ahhoz, hogy a békés forradalom kontinensünk egész
keleti felét gyökeresen átalakíthassa.
Mindez nem kevés, de a nehézségek közepette hajlamosak vagyunk
erről elfeledkezni, természetesnek venni azokat a pozitív tényeket,
amelyekről tavaly még csak álmodoztunk, és igazolva sírva vígad a
magyar a közmondásunk érvényét túlságosan elbúsulni, letörni az
előttünk tornyosuló gondokon.
Tévedtünk amikor azt hittük, hogy a kommunizmus bukásával egy
csapásra megoldódik minden problemánk. Rá kellett döbbennünk, hogy
minden elképzelhetőnél súlyosabb gazdasági, szociális, erkölcsi
örökséggel kell megbírkózni a nemzetnek. Az is világossá vált, hogy
nincsenek csodák, a magyarságnak elsősorban önmagára építve szívós
munkával, közös akarattal, áldozatvállalással kell megteremtenie az
egyetlen lehetséges kiutat a szociális piacgazdaságot, gyermekeink,
unokáink jövőjét. +++
1990. december 29., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|