|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az FKGP tiltakozása
"A Független Kisgazdapárt tiltakozik ez ellen a sztálinista, a
pártállam szájíze szerinti ,,törvényesség,, ellen. Őseink földjéért
morzsákat (4 évi földjáradék
) hullattak, ami megcsúfolása a
tulajdonnak, a tulajdon megváltásának.
A megalázott, kizsákmányolt parasztság és utódaik nevében
tiltakozunk e rablás törvényesítése ellen
Követeljük a tulajdonjog helyreállítását, a tulajdonjog
törvényes garanciáit, valamint a kialakuló piaci viszonyoknak
megfelelően tisztességes haszonbért és vételárat (azoknak, akik el
akarják adni földjüket). "
DLF:
A stuttgarti főrabbi a budapesti zsidóság helyzetéről
"Johannes Barta, stuttgarti
főrabbi, akivel a budapesti zsidóság jelenlegi életfeltételeiről,
vallási és kulturális aktivitááról Susanna Gálde beszélgetett.
- Budapest és Jeruzsálem testvérvárosok lettek. A másik még
fontosabb hír, hogy Magyarország - 22 évi szünet után - ismét
felvette a diplomáciai kapcsolatot Izraellel. Miről van itt szó?
- A magyar zsidóság - ami itt fontos -, mint ahogy a magyarság
politikailag is, a demokrácia felé vezető úton - Izraelre talál.
- Budapesten restaurálják a nagyzsinagógát. Ki fogja ezt
valójában finanszírozni?
- Egy részét az óriási költségeknek maga a magyar állam. Egy
másik kis részét Budapest, s a legnagyobb részét az amerikai és más
nyugat-európai zsidó intézmények. Főképpen az Emanuel Alapítvány,
Tony Curtis kezdeményezésére."
|
|
|
|
|
|
|
Parlament - kényszerpályán
|
A szükség nagy úr, törvényt bont. Itt és most: törvényt tesz. Nem feltétlenül igazságot tesz az országgyűlés hétfőn kezdődő ülészaka, de a dolgát tennie kell. Akár most, akár később int búcsút a mai parlament, elmondhatja: eleget tett egy olyan missziónak, amilyet eredetileg nem is vállalt. A demokratikus átmenet sarkalatos törvényeinek szentesítése olyan érdeme e sok vihart megért országgyűlésnek, amit elvitatni nem lehet. Sok minden semmissé válhat viszont, ha gazdaságilag összeroppan az ország. Hiába lesz erős vállban a demokrácia, ha térdre roskad a ránehezedő adósságteher alatt. Most olyan költségvetés felett kell vitatkozni, - s ha lehet dönteni - amely áthághatatlan kényszerek között kínál szűkös lehetőségeket. A honatyák természetesen megtehetik, hogy utódaikra hagyják a döntést. Ez azonban csak látszólag nagylelkű ajánlat, hiszen márciusban már valószínűleg nem marad tényleges eldöntenivaló. A Nemzetközi Valutaalap feltételeit még talán lehet jobbá alkudni, de biztosan nem lehet sutba vágni és még biztosabban nem lehet halogatni a választ. Minél később, annál rosszabb - ezt több tucat ország tapasztalta már az IMF-fel való, kétségkívül nem könnyű huzakodásban. Nyilvánvaló persze, hogy a gazdasági túlélés csak az egyik része a nemzeti létparancsnak. A másik fele ugyanilyen fontos: elviselhető mértékűvé kell tenni a lakossági áldozatvállalást, mert ha a nép nem érti, nem tűri, vagy nem így akarja, akkor nem lesz kilábalás. A belátáshoz viszont beláthatóság szükséges. Tisztázni kell, kinek, mennyi és milyen "hosszú" áldozatot kell vállalnia és cserébe mennyit kap, s főleg mikor. E konkretizálás végre nyilvános, végre parlamenti. Nem lenne tartható tehát a "mi és ők" mesterséges szembeállítása, hiszen ma már tényleg igaz: kormány tervez, parlament végez. Kényszerpályán mozog a lakáspolitika vitája is. "Szakmailag" nyilvánvaló, hogy jó megoldás nincs. Csakhogy a lakás sosem szakmai kérdés. Az is baj, ha kizárólag politikai ügyként kezeljük, mert a valós lehetőségek itt is megálljt parancsolnak a puszta jószándéknak. (folyt.)
1989. december 15., péntek 11:49
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|